Veszprém és környéke a honfoglalás korában (Veszprémi Múzeumi Konferenciák 8. 1998)

Fóthi Erzsébet: A VESZPRÉM MEGYEI HONFOGLALÓK EMBERTANI VIZSGÁLATA

egy férfi és három nő volt. Tendenciaként megállapítható, hogy a középkorra jellemző trendek voltak érvényesek a várpalotai népességben is. Igen magas volt a gyermekhalandóság, a juveniliseket nem számítva is meghaladta a 35 %-ot, juvenil isekkel együtt 47 % volt. A nők halandósági mutatói lényegesen rosszabbak voltak, mint a férfiakéi. A ntropometriai jellemzők A koponyaméretek és jelzők egyéni értékeit az 1. és a 2. táblázat tartalmazza. Mint a számadatokból is látható, a vizsgálati anyag rendkívül hiányos volt. Az esetek jelentős részében az arckoponya olyan mértékben sérült és hiányos volt, hogy egyáltalán nem lehetett rekonstruálni. így jószerivel csupán az agykoponya alapján lehet némi következtetést levonni. A férfiak agykoponyája a jelzők alapján többségében rövid vagy nagyon rövid. A legrövidebb és a legszélesebb a balatonfüredi 2. sírban talált férfi koponyája. A hat vizsgálható Várpalota-Semmelweis utcai férfi koponya közül kettő-kettő volt hosszú (dolichocran), rövid (brachycran) és nagyon rövid (hyperbrachycran). A koponya hosszához viszonyítva két magas és két alacsony koponya volt. A homlok három esetben keskeny, egy esetben közepesen széles, a koponyakapacitás két esetben közepes, egy esetben nagy volt. Az arckoponya csupán a balatonfüredi 2. sír leletén volt vizsgálható. A felső arc keskeny, az egész arc nagyon keskeny, a szemüreg magas, az orrüreg közepesen magas volt. A testmagasság is széles határok között változott. A VeszprémKomarov utcai 8. sírban talált férfi 169 cm, a balatonfüredi 2. sírba eltemetett halott 163 cm volt. A Várpalota-Semmelweis utca lelőhelyen az átlagos testmagasság 170 cm volt, ami egy centiméterrel nagyobb a korszakrajellemző átlagos magasságnál (Éry, 1996). A nők között jelentős különbség figyelhető meg a veszprémi és a várpalotai anyag között. Míg a veszprémi koponyák mindegyike hosszú vagy közepesen hosszú, addig a várpalotaiak között lényegesen változatosabb a kép. A kilenc vizsgálható esetből 3 koponya nagyon hosszú és keskeny (hyperdolichocran), 2 közepesen hosszú (mesocran), 2 rövid (brachycran) és 2 nagyon rövid és emellett nagyon széles (hyperbrachycran). A két település lakossága a koponya magassága alapján is különbözik egymástól. A veszprémiekre a közepesen magas, a várpalotaiakra inkább az ala79