Veszprém és környéke a honfoglalás korában (Veszprémi Múzeumi Konferenciák 8. 1998)

Mesterházy Károly: ÚJ SZEMPONTOK A TÖRZSEK ÉS NEMZETSÉGEK KUTATÁSÁBAN VESZPRÉM MEGYÉBEN

Mesterházy Károly ÚJ SZEMPONTOK A TÖRZSEK ÉS NEMZETSÉGEK KUTATÁSÁBAN VESZPRÉM MEGYÉBEN A Dunántúl honfoglalás korát 900-tól számíthatjuk, amikor Arnulf császár halálával az Itáliát sarcoló csapatok Pannoniába, mint saját földjükre tértek vissza. A Dunától keletre és északra fekvő területeken ekkor már 56 éve megtelepedtek a honfoglalók, és az állandó falvak sorát hozták létre. A korai településhálózat kialakulásáról tanúskodnak a Békés megyei régészeti topográfia munkálatai, és a teljesen feltárt nagy temetők sora Szegedtől Ibrányig, Csekejtől (Cakajovce) Ipolykiskesziig (Male Kosyhi). De éppen a Dunántúl néhány évvel későbbi birtokba vétele jelzi, hogy az Alföld népének egy része csak ideiglenesen szállt meg, és felhagyva szállásait, áttelepült a Dunántúlra. Ekkor vetődik fel a kérdés: kik voltak az új megszállók és telepesek? Egykorú írott forrásaink erről nem szólnak. Csak a 300 évvel későbbi regényes elbeszélésből, Anonymus gestajából ismerhetjük meg a foglalás „hiteles történetét". E szerint Árpád vezér az Alföld hódoltatása után késedelem nélkül átkelt a Dunán, és Attila király városában, hihetőleg Aquincumban kipihenve magát, három seregrészt küldött ki az új föld elfoglalására. Az első sereg Ete és Vájta vezetésével a Duna mentén délre. Baranyavár felé indult. A másik csapat Ösbő, Szalók apja és Őse parancsnoksága alatt Veszprém és Vasvár irányában nyomult előre, míg a harmadik seregrész Árpád vezérletével a Velencei-tó - Vértes - Pannonhalma Rába - Rábca útvonalon haladt a szlovének (karantánok) tartományáig. Ebből a hadi felvonulásból azonban semmi sem igaz. Az egészben annyi a valóság, hogy Anonymus saját korának nemesi családjait, ill. azok felmenőit szerepelteti honfoglaló hősökként. Ezt nem is titkolja, hiszen eleve az a célja, hogy megírja Magyarország nemeseinek származását. Ezt azonban csakis saját kortársaitól tudhatta meg, azok családi hagyományaiból állíthatta össze. Adatainak egy része tehát felhasználható. A vita mindig ott kezdődik, melyek a hiteles adatok, és melyek az általa kiötlött történetek, események, személyek? A nemzetségek helynevekben is rögzült hagyományai mellett általában is a helynevek a legfőbb forrásai. 7