Veszprém és környéke a honfoglalás korában (Veszprémi Múzeumi Konferenciák 8. 1998)

Fóthi Erzsébet: A VESZPRÉM MEGYEI HONFOGLALÓK EMBERTANI VIZSGÁLATA

lágyrészek dekompozíciója következtében kissé elmozdulhatnak egymástól, de ilyen mértékben nem. Ez a jelenség a halottcsonkítás szokására utal, amelyhez hasonlót Fettich (1935) a Hencida-Szerdekhalom X. századi temetővel kapcsolatban írt le. A hencidai honfoglaláskori temető 5. sírjában talált női csontváz egyik lábfeje a testtől mintegy 1 méter távolságra a bal térd mellett volt eltemetve a vázzal azonos rétegben. Mivel bolygatásnak legcsekélyebb nyoma sem volt, ezért ebben az esetben is a pogány magyarok szelleműző halottcsonkító szokására kell gondolnunk. Fodor (1982) a Tiszafüred-Nagykenderföldek temető 33. sírjával kapcsolatban megemlíti, hogy az oda eltemetett idős nő levágott fejét fél méterrel mélyebben temették el. 2. sír. 60-70 év közötti férfi. A koponya nehéz, vastag, egyenetlen, durva felszínű. A metrikus adatokat a 2. táblázat tartalmazza. Az agykoponya rövid, széles, közepesen magas, hyperbrachycran. Mindkét halántékon osteoporosis látható. Az occipitalis felszín erősen barázdált, ami fejlett nyakizmokat sejttet. A jobb foramen jugulare igen szűk, ami valószínűleg fejfájást okozott. A fejtetőn a sutura sagittalis két oldalán két lencse nagyságú, egyenetlen felszínű, osteomyelitisre utaló bemélyedés látható. Az őrlőfogak in vivo elvesztek, több közülük tályoggal kísért fogszuvasodás következtében. A hosszúcsontok gracilisek. A becsült testmagasság 163 cm. Az izomtapadási felszínek az alsó végtagon közepesen, a felsőn gyengén fejlettek. Mindkét lábfej hiányzik, valószínűleg halott-csonkítás miatt. A csigolyákon spondylosis figyelhető meg, különösen a lumbal is szakaszon. A nyakcsigolyákon a jobb oldalon több gócban izületi gyulladás torzította el a faciès articularist. Ugyancsak izületi gyulladás nyomai láthatók a bal csuklóban a radius faciès articularis carpea-ján az os lunatummal való ízesülés helyén. A fent leírt két egyén a nemi különbségektől eltekintve jellegében hasonló: alacsony, gracilis termetű, rövid, széles koponyájú, alacsony, gracilis állkapcsú. Embertanilag mindkét egyén azonos típusba, az un. brachycranok közé sorolható. Veszprém-Komarov utca Leletmentés során 5 sír embertani leletei kerültek elő VeszprémKomarov utca (jelenleg Paál László u.) lelőhelyen (S. Peremi, 1989). 1. sír. A bolygatott sírból felnőtt nő összedobált csonttöredékei kerültek elő, amelyek részletes vizsgálatra nem alkalmasak. Előkerült továbbá egy 70