Veszprém és környéke a honfoglalás korában (Veszprémi Múzeumi Konferenciák 8. 1998)

Fóthi Erzsébet: A VESZPRÉM MEGYEI HONFOGLALÓK EMBERTANI VIZSGÁLATA

Fóthi Erzsébet A VESZPRÉM MEGYEI HONFOGLALÓK EMBERTANI VIZSGÁLATA Veszprém megye X. századi története mindezidáig fehér folt az embertani leletek hiánya miatt. A megye lakosságának embertani arculata csak nagyon homályosan bontakozik ki a történelmi múltból. Az újkőkorból származó VeszprémJózsef Attila utcai leletnek csak a patológiai leírása készült el (Bartucz, 1966.). A kelta időkből Csabrendek, Cserszegtomaj (Nemeskéri-Deák, 1954.), a germán korból Várpalota (Malán, 1952), az avar korból Veszprém-Jutás és Öskü (Bartucz, 1930-1931.) temetők részletes antropológiai leírása ismert. Az avar kori Ugod-Huszárokelő lelőhelyről pusztán patológiai esettanulmány készült (Bartucz, 1966). Acsádi és Nemeskéri (1957.) összesen 42 koponya részletes antropológiai adatait tette közzé a X-XI. századra keltezett Veszprém-Kálváriadomb, Veszprém-Újtelep és Veszprém-Sashegy lelőhelyekről. 1978-ban Kralovánszky és Éry újabb ásatást kezdett a veszprémi Kálvária-dombon a Szent Miklós templom teljes feltárására és a korábbi, 1929-30-as Rhé-féle ásatás adatainak kiegészítésére. Munkájuk eredményeképpen kiderült, hogy a korábbi keltezés téves. A Kálvária-dombon feltárt temető legkorábbi sírjai a XI. század közepére, a legkésőbbiek a XVI. század közepére tehetők, így e leletanyag alapján inkább a késő-középkori Veszprém lakosságáról nyerhettünk képet (Éry, 1983). Kifejezetten a X. századra keltezett embertani leletről nem jelent meg leírás. Az alábbiakban S. Peremi Ágota régész négy ásatásáról származó emberi csontanyag ismertetésével e hiányt kíséreljük meg enyhíteni. A csontok a Veszprém megyei Laczkó Dezső Múzeum birtokában vannak. Az antropológiai vizsgálat a Magyar Természettudományi Múzeumban történt. A nem meghatározása Éry-Kralovánszky-Nemeskéri komplex módszere (1963) alapján történt. Az elhalálozási kor meghatározásához figyelembe vettem gyerekeknél a fogak eruptio-ját (Ferembach - Schwidetzky - Stloukal, 1979), a hosszúcsontok méretét (Stloukal - Hanáková, 1978); juveniliseknél az epiphysisporcok elcsontosodását (Schinz et al., 1952); felnőtteknél Meindl Lovejoy (1985) külső koponyavarratok alapján történő becslését, Brooks 68