Veszprém és környéke a honfoglalás korában (Veszprémi Múzeumi Konferenciák 8. 1998)

Takács Miklós: ADATOK VESZPRÉM MEGYE 10-11. SZÁZADI EDÉNYMŰVESSÉGÉHEZ

tudásunk nem elégséges annak eldöntéséhez, vajon az illető edény a honfoglalást megelőző vagy azt követő évszázadban készült-e. Az időrendi vizsgálat lehetőségeinek ui. szűk határokat szab a fentebb már vázolt két tényező: részint az, hogy a kutatástörténet ellentmondásos alakulása miatt a korszak edényeinek igen nagy része még közöletlen; részint pedig az, hogy a magyar honfoglalás csak részben alakította át a korabeli Kárpátmedence fazekashagyományait. A hosszú időn át alkalmazott edényformázási és díszítési eljárások pedig kétségen felül nem kedveznek a pontos időrend kidolgozásának. Kiderült továbbá, hogy az időrend pontosítása, illetve az egyes mühelyhagyományok szétválasztása az új haza egészének keretei között nem végezhető el. így egyre fontosabb feladatként fogalmazódik meg egy-egy kisebb vagy nagyobb tájegységek edénymüvességének részletekig hatoló elemzése, mivel csak ilyen, egy-egy lelőhelyre vagy régióra korlátozódó vizsgálatok révén végezhető el a forma- és mintakincs pontos leírása és osztályozása. A szkeptikusokkal ellentétben ki kell mondani: e fáradságos aprómunka természetesen nem öncélú. A kísérőleletek pontos keltezése mellett ez a másik előfeltétele az egyelőre még igencsak tág időrendi keret szűkítésének. Azaz, az eddigi feldolgozások módszertanát megfordítva, éppen egy-egy kisebb tájegység részletes feldolgozása hathat vissza a Kárpát-medence egészének jobb megismerésére is. így a fenti gondolatmenet értelmében egyáltalán nem tűnik másodrangúnak a dolgozatom témájául választott kérdés: pontosan milyen volt Veszprém megye 10-11. századi edénymüvessége. Tanulmányom megírásához a látszólag nehezebb utat választottam. Ugyanis nem a megye jól feldolgozott 10-11. századi temetőinek (Halimba-Cseres; Veszprém-Sashegy; Veszprém-Komarov út) az edényeit elemeztem újra, hanem a terepbejárások illetve telepfeltárások során gyűjtött kerámiából igyekeztem kiindulni. Eljárásomat két tényező is indokolja. Egyrészt, egy általános igazság: az, hogy a honfoglalást követő évszázad anyagi kultúrájának vizsgálata során is csak új adatok bevonása által gazdagítható igazán az eddig összegyűjtött ismeretanyag. Másrészt pedig ilyen irányú érdeklődésem konkrétabb indoka, hogy immár több éve foglalkozom a Veszprém megyét északról határoló kisalföldi tájegység 10-14. századi telepfeltárásain kibontott edénytöredékekkel. így számomra hasznosnak bizonyulhat a Bakony és a Balaton-felvidék térségének áttekintése bizonyos jelenségek déli irányú elterjedésének meghatározása érdekében. 54