Veszprém és környéke a honfoglalás korában (Veszprémi Múzeumi Konferenciák 8. 1998)

S. Perémi Ágota: VESZPRÉM MEGYE 10-11. SZÁZADI RÉGÉSZETI EMLÉKEI

között „hajgyűrűk" is voltak. Az anyag ma már azonosíthatatlan. (MRT 2, 167.: 38/3. lh., FÉK 60: Nr. 799.) 15. Szentkirály'szabadja-Romkút. A lelőhelyen 1943-ban Nagy László római kori épületeket tárt fel. A III. számú épület kutatásánál három köznépi sír került elő. Leletek: 3 db S-végű bronz karika, kék színű üveggyöngyök, 1 db nyitott és 1 db zárt ezüst karikagyűrű. (MRT 2, 188-189.: 44/5 lh., FÉK 75: Nr. 1036.) 16. Vörösberény-Lokhegy. 1911 -ben Laczkó Dezső köznépi temető öt sírját tárta fel. A múzeum gyűjteményébe egy sodrott „halántékgyűrű" egy sodrott gyűrű és egy félhold alakú csüngő került, melyek közül a két utóbbi maradt meg. (MRT 2, 263-264.: 54/3. lh., FÉK 22: Nr. 43.) A Káli-medencében, pontosabban az ún. Badacsony-Gulács csoport, a Tapolcai- és a Káli-medence között elhelyezkedő vulkáncsoport területéről ismert lelőhelyek: 17. Szentbékkálla-Öreghegyen (Töttösi-dűlő) a század elején lovassírból szablyamarkolat^, kétélű kard került elő. ( MRT 1, 145: 4/43. lh., FÉK 73: Nr. 1000., Bakay 1965, 14: Nr. 56; Bakay 1967, 136: Nr. 56; Kovács 1994-1995, 181.) 18. Mindszentkálla-Pogány dűlőn 1903-ban Sági János köznépi temető 49 sírját tárta fel. Mintegy tíz sír anyaga - bronz S-végü karikák, varkocskarikák, gyűrűk, karperecek, vaskések - került a Balatoni Múzeum gyűjteményébe. (MRT 1,117: 29/4. lh., FÉK 54: Nr. 673.) Mint a fenti rövid leírásból is kitűnik, gyakorlatilag a Balaton teljes északi partján megtaláljuk a magyarság 10-11. századi emlékeit, de egyúttal feltűnő, hogy szinte minden esetben ezek a környezetből kiemelkedő alacsonyabb hegyeken, dombokon kerülnek elő. Ez a part közvetlen közelében ismert lelőhelyek esetében is így van. Ennek pontos okát ma még nem tudjuk. Korábban felmerült, hogy a honfoglalás korában a Balaton vízszintje a mainál magasabb volt. (Bendefy-V. Nagy 1969., 53., 62.) A feljegyzésekből tudjuk, hogy a rómaiak gátakkal igyekeztek szabályozni a tó vízszintjét, amely így legalább 1 méterrel alacsonyabb volt. A birodalom pusztulása után a gátak tönkrementek, a csatornák eltömődtek és a Balaton vízszintje megemelkedett. így a honfoglalás idején a ma száraz részek ingoványos, mocsaras területek voltak, és csupán az ezekből kiemelkedő dombok voltak alkalmasak a megtelepülésre vagy temetkezés31