Veszprém és környéke a honfoglalás korában (Veszprémi Múzeumi Konferenciák 8. 1998)

Hoppál Mihály: A HONFOGLALÓK HITVILÁGA ÉS A SÁMÁNIZMUS

agyagszobrocska, amely egy szoptató asszonyt formáz sas-fejjel! Kérdésemre elmondták, hogy ez az asszony az első sámán anyja, aki sastól esett teherbe (a neve Isen-mamá). Ez a mítosz, a sámánság eredetmítosza, úgy látszik nemcsak a burját sámán-mitológiában található meg, de szerte Szibériában (és Eurázsiában) a sas és a sámán egyformán, mint közvetítő szerepelt az emberek és az istenek világa között (Eliade 1972:69-71, további példák Halifax 1982:23. - például a tunguz giljákok ugyanazt a szót használják a sámán és a sas megnevezésére). Mindenesetre, az égi eredetű sastól fogant a sámánok nemzetségének ősanyja, s ez a motívum feltűnően hasonlít a honfoglaló vezér, Árpád törzse eredetmondájának az alapmotívumára, az Emese álmára vagyis a turul-mondára (erről Róheim 1917, valamint a szibériai sámánok állat-alakú anyjáról Lömmel 1967:62; újabban igen érdekes elemzést adott Álmosról Dümmerth 1986). Érdekes, hogy sem Diószegi, sem Fazekas Jenő (1967) nem foglalkozott ezzel a motívummal és Pais Dezső (1972:302-307) is csak mint nemzetségi totemisztikus mondát említi A magyar ősvallás nyelvi emlékeiből című nyelvészeti munkájában. A turul mondát Anonymus örökítette meg Gestajában, így minden okunk megvan arra, hogy nemcsak réginek, de hitelesnek is tartsuk, hiszen a latin krónikák sok folklór motívumot vettek át és őriztek meg. Nem teljesen valószínűtlen annak feltételezése, hogy a Névtelen idejében még éltek és működtek esetleg olyan énekmondók, akiknek „fecsegéseiből és csacska meséiből" hallotta és vette ezt a motívumot a krónikaíró. A király-sámán intézménye jól ismert Koreából a Silla dinasztia idejéből a III-VI. századokból (amely dinasztiát egyébként Belső-Ázsiából eredeztetnek a koreai kutatók; Covell 1986:139-137), lásd a világfával ékes koronát és az 'égbeszálló-lovakat')Még mindig Mandzsúriában, illetve Keleten maradva el kell mondani, hogy a magyar táltos-történetek egyik alapmotívuma a „bika-küzdelem" (mint a sámánok mérkőzése) megtalálható szerte a török népeknél (pl. a kazah népmesében) és a ma is élő népi (sport) játék formájában a Xinjiang területén élő hui nemzetség körében. A jilin-i Etnikai Kisebbségek (Nemzetiségek) Intézete igazgatója gyerekkorában még látott ilyen versenyt, és Fu Yuguang a mandzsu folklór és szájhagyomány kiváló ismerője elmondta, hogy ez a játék, vagyis a szabadkézzel való bika fékezés sportja ismert a mandzsuk között is. Három-négy évtizeddel ezelőtt az ifjak csak azt választották vezérré maguk közül, aki szabad kézzel megmérkőzött a bikával. Az ilyen legényt batur-mk nevezték el. Mint isme120