Veszprém és környéke a honfoglalás korában (Veszprémi Múzeumi Konferenciák 8. 1998)

Lukács László: A HONFOGLALÁS TÖRTÉNETI MONDÁINKBAN

Mert ebek lóval mind meghíznak, Nyerge leszen halászoknak, Az fékével kaszások osztoznak, Azért teutánnad ők sok jót mondonok." Kévétek onnyat elbúcsúznak. Herceg ottan megfélelmék, Seregekkel gyilekezék, Az Duna mellen él-békeltezék. Az herceg ott megveretek, Csak egyedül futnia essék, Az Dunára őt kerítek, Semmiképpen meg nem érhetek. Abban egyéb nem lehete: Az Dunában bészektete, Hogy már magát ott megmenteneje, Inkább magát ott elrekkenté. Árpád vala nagy eremben, Mert az ország lén kezében. Ő megszálla fenn egy hegyben, Székesfejérvárhoz lén ű kezeiben. Az ének helynévmagyarázata szerint az erdélyi Dés város neve a latin deus szóból származik. Itt kiáltottak háromszor deus-t a herceg ellen induló magyarok a tanácskozás, az imádkozás és az áldomás után. Hasonló helynévmagyarázatok találhatók a Káli-medencére vonatkozóan Az kilenc Kál Faluk neveik eredettye című versben, amit Jámbor Lajos köveskáli tanító másolt le 1964-ben Csóka József köveskáli lakos kéziratos könyvéből. A vers szerint Kál horka és Örs vezér utódai összevesznek a számos Kál- és Örs utótagú helységnéven, erre az Úr Szent Pétert küldi le az égből, hogy tegyen köztük igazságot, adjon nevet településeiknek. Péter közmegelégedéssel el is kereszteli falvaikat, sőt Veszprémet is, ezért a vers így fejeződhet be: 109