Veszprém és környéke a honfoglalás korában (Veszprémi Múzeumi Konferenciák 8. 1998)

Mesterházy Károly: ÚJ SZEMPONTOK A TÖRZSEK ÉS NEMZETSÉGEK KUTATÁSÁBAN VESZPRÉM MEGYÉBEN

sem sikerült olyan nagyobb területeket találni, amelyen egy-egy törzs elhelyezhető lenne. Vagy legfeljebb némi bűvészkedéssel. Pedig egy újabban felfedezett arab forrást, Ibn Hayyan több szerzőből összeállított elbeszélését egyes kutatók úgy értékelik, hogy 942 körül hét vezére volt a magyaroknak. Nem tisztázott azonban a forrás szöveghagyománya, így nem tudni, mely korra vonatkozik és kitől való átvétel a kérdéses mondat. Bíborbanszületett Konstantin minden esetre azt írja, hogy a magyarok hét törzse nem engedelmeskedik a saját főnökeinek, leszámítva a kabar törzset. Mi akkor itt az igazság? A régészeti adatokból, a törzsi töredékek falvainak egykori temetőiből arra lehet következtetni, hogy a törzsek felbomlása már a honfoglalás után megkezdődött. Számos Kér falu kezdete a 10. század elejére vezethető vissza: Nyitrakér/Milanovce, Ipolykiskeszi mellett Kérd, Kérpuszta temetője Fiad határában Somogy megyében, stb. Tanulságos volna tudni, hogy a Bíborbanszületett Konstantinnál még Kürtgyarmatnak nevezett törzs alkotóelemei a 10. század közepe után váltak-e ketté, vagy régészeti módszerrel bizonyítható lenne a kizárólag külön-külön előforduló részek 10. század eleji keltezése. Az sem biztos, hogy a széttelepülést jelző szórt előfordulás önkéntes alapon jött létre. A fejedelmi hatalom ugyanis nem tűri meg a korábbi törzsi szervezetet, hiszen mindkettő politikai szerveződés. A törzsek letörésére pedig az erőszakos széttelepítés az egyik biztos eszköz. Mivel a törzsnévi települések temetői közül ma még nagyon kevés van teljesen feltárva, így kevés bizonyítékunk van arra, hogy a honfoglaló magyarság nem is törzsek szerint települt meg, mert ekkor már nem is voltak törzsek. Kisebb-nagyobb tömbökkel azért mégis számolhatunk. Elvileg ugyanis a törzsi helyneves települések a 10. század végéig, sőt másodlagosan, kirajzással még később is keletkezhettek (pl. Újkér a Sopron megyei Nemeskér mellett). Felső korhatárukat talán éppen az a körülmény jelezheti, hogy Erdélyben egészen ritkán fordulnak elő, ami Erdély fokozottabb benépesülésének későbbi időpontjával magyarázható, amikor a törzsi tudat már nem élt. Van a törzsi helyneves településeknek egy másik jellemzője. Már Kniezsa István is kiemelte ezt a vonást: döntő többségük bizonyíthatóan a későbbi várispánságokhoz tartozott. A részadatokból Györffy György egyenesen arra következtetett, hogy e falvak a várjobbágyok, az egykori katonai elem törzsi hovatartozása alapján kapták nevüket. Mindenképpen elgondolkoztató, miért lettek a törzsnévi települések várak tartozékai. Ha e falvak régészeti adataiból próbálunk kiindulni, akkor azt is gondolhat10