Mindszenty József Veszprémi püspök 1944-1945 (Veszprémi Múzeumi Konferenciák 7. 1996)

Varga István: Mindszenty József veszprémi püspök egyházlátogatásai és a háborús károk felmérése

helyén maradt. A papság így a községekbe érkező szovjet csapatok számára az egyedül elérhető "közeg" volt.

4 Ezt a sine ira et studio tényközlést mennyire másként éli át a nyáj pásztora, így ír erről a veszprémi püspök soproni börtönéből 1945. január l-jén: "Csak meghatódottsággal és atyai büszkeséggel tudok megemlékezni a megszállott somogyi és veszprémvármegyei részek papságának hősies helytállásáról. Akárhány a prófétával könnyezhetett és viaskodhatott temploma, iskolája és faluja omladékain, a maga és hívei hajléktalanságán, a közös koldusboton. De munkaereje töretlen. Az egyik kézi és gépfegyvertűzben nyugodtan megy a főutcán a beteghez, ágyúdörgés közepette miséz, gyóntat, temet, keresi a betegeket és a sebesülteket. Megindít a helytállás, amikor folytonos fegyverropogás közepette ott áll népe mellett a pásztor. Az egyiknek a nyáját széttépte részekre a vérzivatar. Határból ki, határba be, állandóan vigasztalja sorsverte juhait... Elveszett mindene, de inkább sajnálja népe elszegényedését... Kettő halálig elment az áldozatban. Az egyiket aknaszilánk találta szíven, a másik halálát más hatóságok vannak hivatva kideríteni. Talán ennyire soha nem volt egy a pásztor és a nyáj, pap és a hívő, mint ebben a kegyetlen fergetegben".

5 1944/45 fordulóján annyi ember feltette a kérdést, mit hoz a jövő? A börtönből tudott a püspök másokat erősíteni és vigasztalni: "Istenem, micsoda év vége, és minő új esztendő ez? Ember elől elfödve a jövő, egy napon, sőt egy óra alatt jöhetnek csapások, halál, gyász, emésztő tűz... és jöhet, ha az Úr úgy találja javunkra, a harag napjának hirtelen megenyhülése. Aranyszájú Szt. János lelki nyugalmával próbáljuk elfogadni azt, amit a jövő méhe rejt magában. О mondta nekünk is, amikor konstantinápolyi palotájából elhurcolták : 'Zúgnak a habok, rettenetes a vihar, de mi nem félünk, mert sziklán állunk'. Valóban, mitől félnénk? A haláltól? Az én életem Krisztus, a halál pedig nyereség. A számkivetéstől? Az Úré a fold, és minden ékessége. A vagyonelkobzástól? Semmit sem hoztunk a világra, és kétségkívül el sem vihetünk semmit. Nem remegek a szegénységtől, nem sóvárgom a gazdagságot, nem reszketem a haláltól, nem csüngök az életen. Azért is teszek említést a jelen zavarokról, és kérlek benneteket szeretettel, legyetek szilárdak és tántoríthatatlan bátorsággal. Senki sem szakíthat el bennünket kölcsönös szeretetünktől".

6 Amikor a körleveleinek sorait olvastam, önkéntelenül is átnéztem a //. Vatikáni Zsinat Christus Dominus kezdetű határozatát a püspökök kötelességeiről. A zsinati dokumentum részletesen leírja a püspök kötelességeit az egyetemes egyházban, de a részegyházban is: "A püspökök atyai és 36