Mindszenty József Veszprémi püspök 1944-1945 (Veszprémi Múzeumi Konferenciák 7. 1996)

Hudi József: Mindszenty József püspöki körleveleinek történeti forrásértéke

Bár a háborús és világháború utáni vidéki sajtó forrásanyaga meglehetősen hiányosan maradt fenn, a levéltári forrásoknak bőviben vagyunk. Érzékeltetésül: az egyházmegye iktatókönyvei szerint 1944-ben 11 147, a háború miatti csonka 1945-ös egyházigazgatási évben is 4 235 iktatott ügyirat keletkezett, s ezeknek jelentős része ránk maradt.

6 (Mindszenty mindenre kiterjedő figyelmét bizonyítja, hogy az 1944. évi iktatókönyvet saját kezűleg hitelesítette és zárta le.) A több iratfolyómétert kitevő iratanyag mellett átfogó képet nyerhetünk püspöki működéséről az általa megfogalmazott és nyomtatásban kiadott körlevelekből, melyek a főpásztor és hívei közötti kommunikáció fontos csatornái voltak. E műfaj történeti előzményei több mint 200 évre nyúlnak vissza. A veszprémi egyházmegye hivatalos körlevelei egyidősek a püspökség török hódoltság utáni újjászervezésével, az egyházkormányzat működésének folyamatossá tételével. A körlevelek (litterae circulares) sorozata vaskos kötetekbe kötve, 1726-tól kezdve napjainkig tanulmányozható a Veszprémi Érseki Levéltárban. 1726-ban Potyondi László püspöki helynök fogalmazta az első fennmaradt püspöki körleveleket.

7 1736-tól Padányi Bíró Márton kanonok és felsőörsi prépost mint Acsády Ádám püspök bizalmi embere folytatta e tevékenységet.

8 A körlevelek Padányi nagypréposti korszakában (1742-től) váltak rendszeressé. Mindszenty példaképének, Padányinak az újítása volt, hogy 1751-től — már püspökként — a legfontosabb körleveleket nyomtatásban tette közzé. Mintául közvetlenül talán a pápai udvar szolgált; a Rómában vagy Bécsben nyomtatott pápai enciklikák ugyanis már 1748-tól kezdve megtalálhatók a püspöki levéltárban. De nem zárható ki a magyar kormányhatóságok, a Magyar Udvari Kancellária, a Magyar Királyi Helytartótanács gyakorlatának hatása sem, hiszen Padányi Veszprém Vármegye örökös főispánjaként azokat is jól ismerte. Bizonyosra vehetjük, hogy Padányi volt az, aki hosszú püspöksége (1745-1762) idején gondoskodott a szétszórt körlevelek összegyűjtéséről, beköttetéséről és levéltári őrizetéről. Kezdeményezését utódai fejlesztették nemes hagyománnyá. A kezdeti időszakot felölelő első kötet (1726-1760) tanulmányozásakor arra a következtetésre juthatunk, hogy Padányi püspöki helynöki működésétől kezdve tekinthető folyamatosnak a körlevelek sorozata. Az egyházi adminisztráció fejlődését jelzi, hogy Padányi Bíró Márton püspöksége utolsó éveitől (1761-től) egészen 1890-ig tíz évente, 1891-től napjainkig pedig általában öt évente tesznek ki a körlevelek egy-egy kötetet. A változás 19