Tudomány és művészet Veszprémben a 13-15. században (Veszprémi Múzeumi Konferenciák 6. 1996)

Solymosi László: Az 1515. évi Veszprémi Zsinat és a vallásos élet

és három kérdést tett fel, melyre a hívek a hiszem (credo) szóval válaszolva megvallottak hitüket, aztán háromszor elmondták az Uram, nem vagyok méltó (Domine, non sum dignus) kezdetű imádságot, majd két szín alatt megáldoztak. Végül a pap megáldotta, szenteltvízzel meghintette és anyanyelven köszöntötte őket: Az Úr kegyelme legyen mindig veletek, menjetek békével! Ebben a viszonylag hosszú, összetett liturgikus részben csaknem minden népnyelven hangzott el, kivéve a feloldozás szövegét és talán az áldoztatáskor a pap által mondott szavakat. Az egyházmegyében valamennyi pap hetente vagy legalább havonta két alkalommal a közjóért (pro bono universali) mondott szentmisét, éspedig egyet a király és összes alattvalója egészségéért, másikat pedig a békéért, a keresztény fejedelmek egyetértéséért, a keresztény hit felmagasztalásáért, a hitetlen ellenségek legyőzéséért. A hívek a legtöbb tanítást, intelmet, információt a szószékről kapták meg. Vasár- és ünnepnap az evangélium után a plébános prédikált. Elmagyarázta az evangéliumot vagy legalább arra buzdította a híveket, hogy kerüljék a hamis esküt, a hamis tanúbizonyságot, a gyilkosságot, a rablást és más bűnöket. Azzal a hasznos bibliai intelemmel okította őket, hogy amit maguknak nem kívánnak, azt másoknak se tegyék, amit pedig maguknak szeretnének, azt másoknak is tegyék meg. A prédikáció célja az erkölcsös életvitel terjesztése volt, a hivatkozás a feltámadásra és az utolsó ítéletre arra szolgált, hogy az emberek elforduljanak a rossztól és a jót cselekedjék. A plébánosok minden vasár- és ünnepnap felhívták a hívek figyelmét arra, hogy a misét elejétől végig meg kell hallgatni, míg a mise tart jelen kell lenni, nem pedig atemplom körül járkálni. Arról is tájékoztattak, hogy a veszprémi székesegyházban az Úr mennybemenetele (ascensio Domini) ünnepén és a rá következő két napon teljes búcsú nyerhető. Aki tehát ezeken a napokon felkereste a székesegyházat és az előírt feltételeket (gyónás stb.) teljesítette, az egyház tanítása szerint a bűnbocsánat után fennmaradó, ideig tartó túlvilági büntetés alól mentesült. Ugyancsak a szószékről hozták anép tudomására, hogy a kolduló barátok és az alamizsnagyűjtők csak pápai vagy püspöki írásos engedély birtokában tevékenykedhetnek, gyűjthetnek, prédikálhatnak és gyóntathatnak, mert sokan közülük félrevezették az embereket. Vasárnaponként aplébánosok arra is figyelmeztették a híveket, ne feküdjenek együtt gyermekeikkel, s ha a szükség mégis úgy hozza, féltő gonddal vigyázzanak rájuk. Erre az intelemre azért volt szükség, mert a csecsemők halálát gyakran az okozta, hogy a szülők egy ágyban aludtak gyermekükkel, és nemtörődömségből, hanyagságból véletlenül agyonnyomták őket. 70