Tudomány és művészet Veszprémben a 13-15. században (Veszprémi Múzeumi Konferenciák 6. 1996)

Solymosi László: Az 1515. évi Veszprémi Zsinat és a vallásos élet

viszont jelentős részben az interregnum eseményei és a budai polgárok tettei hívták életre. A háromféle zsinat közül igen fontosak voltak az egyetlen püspöktől függő egyházmegyei zsinatok: ők közvetítették a helyi papság számára az egyetemes, az országos és a tartományi zsinatok tanításait és előírásait. A középkori egyházmegyei zsinati határozatok öt helyről, az esztergomi, nyitrai, veszprémi és a váradi egyházmegyéből, valamint a sajátos egyházjogi helyzetű Szepességből maradtak fenn. A váradit kivéve mindegyik az esztergomi egyháztartományból származott. Ennek megfelelően ezek a határozatok egyetlen családba tartoznak, törzsanyaguk az 1382. évi esztergomi egyházmegyei zsinat határozataira vezethető vissza. Közvetlenül vagy közvetve ezt a legrégebbi esztergomi szinodális anyagot vették át módosítva-megújítva és kiegészítve az egyháztartomány többi zsinatán. így előbb Kanizsai János (1387-1418) érsek, majd 1450-ben Szécsi Dénes érsek esztergomi, 1460ban a szepesi papság lőcsei, 1493-ban az újabb esztergomi, 1494-ben a nyitrai, 1515-ben pedig a veszprémi zsinaton. Ez a legrégebbi esztergomi szinodális könyv jóval korábbi előzményekre épült: Erdő Péter kutatásai szerint jelentős hasonlóságot mutat azzal a zsinati szabály-gyűjteménnyel, amelyet Petrus de Sampona bolognai professzor 1252-ben egy francia püspök kérésére állított össze, s amely Európa-szerte ismert kézikönyvvé vált. A bolognai egyetem magyarországi tanulói révén ez a munka akár már a 13. században eljuthatott Magyarországra. Mivel a szinodális könyvek igen fontos liturgikus, teológiai és egyházjogi ismeretanyagot közvetítettek, már a 15. század végén gondoskodtak róla, hogy anyagukat nyomtatásban is közzétegyék, s ezáltal a lelkészkedő papság viszonylag széles rétegeihez eljuttassák. Az 1382. évi esztergomi egyházmegyei zsinati határozatok a középkorban három változatban jelentek meg nyomtatásban. Először a Szécsi Dénes esztergomi érsek 1450. évi zsinatán megújított és bővített szövegét nyomtatták ki 1484 táján Velencében. Ezt a kötetet 1519-ben ugyancsak Velencében minimális változtatásokkal újból kiadták. Az 1450-ben készült Szécsi-féle szövegen az 1493. évi esztergomi zsinaton módosítottak, majd az új változatot 1494-ben Bécsben publikálták. Az 1515. évi veszprémi szinodális könyv 1517. évi bécsi kiadása ebbe a sorozatba illeszkedett. A sort 1560-ban az 1494. évi nyitrai zsinati határozatok módosított változatának bécsi megj elentetése zárta le. Mohács előtt mindössze Esztergom és Veszprém gondoskodott zsinati határozatai kinyomtatásáról. A veszprémi szinodális könyv Beriszló Péter veszprémi püspök keltezetlen levelével kezdődik. Ebben a főpap tömören ismerteti a zsinati határozatok keletkezését. Nem hagyott kétséget afelől, hogy létrejöttében magának és 61