Tudomány és művészet Veszprémben a 13-15. században (Veszprémi Múzeumi Konferenciák 6. 1996)

Solymosi László: Az 1515. évi Veszprémi Zsinat és a vallásos élet

meg püspökük zsinatán (ad sinodum episcopi sui non venerit). Két Zágrábban őrzött liturgikus könyvben is szó esik a zsinatról. Az eredetileg Hartvik győri püspök számára készült szertartáskönyv, az Agenda Pontificalis az egyházmegyei zsinat tartásának rendjét (ordo qualibet... ab episcopis synodus agatur) rögzítette. Az esztergomi eredetű Benedictionale pedig négy alkalommal jegyezte fel zsinathoz kapcsolódó votivmisék (super regem in synodo, super regem tempore synodi, in synodo I. die, in HI. die) főpapi áldásait. Az egyházmegyei zsinat minden bizonnyal a székesegyház védőszentje ünnepének megülésével kapcsolódott össze. Ez a jeles nap jó alkalmat adott arra, hogy az egyházmegye papsága a püspöki székhelyen évente összejöjjön, találkozzon főpapjával és egymással, együtt ünnepeljen, megerősítést és útbaigazítást kapjon munkájához. Amikor 1092-ben a szabolcsi zsinat kötelezővé tette, hogy minden plébániatemplomban megüljék a patrónus ünnepét, a minta a székesegyházak gyakorlata lehetett. Az általános jellegű források alapján nem kétséges, hogy egyházmegyei zsinatokat a 11. és a 12. században szép számban tartottak. Ennek az az egyetlen kivétel sem mond ellent, amelyről 1198-ban III. Ince pápa oklevele Boleszló váci püspök panasza alapján tudósított. Eszerint a váci egyházmegye papjai még sohasem jöttek össze zsinatra (numquam ad sinodum convenirent), sohasem hallgatták meg püspökük buzdításait és rendreutasításait, noha mind magukban, mind híveikben nyilvánvaló az erkölcsi romlás, maguk pedig járatlanok és tapasztalatlanok a lelkek irányításában. Ezért Boleszló püspök Jób esztergomi érsek és a váci káptalan tanácsára elrendelte, hogy egyházmegyéje papjai minden évben Szűz Mária születésekor (szept. 8.) zsinatra jöjjenek össze. Egyúttal anyagi természetű nehézségeik eloszlatására bizonyos püspöki tizedekről lemondott a javukra. A panasz túlzónak látszik, az állítás aligha lehetett érvényes a püspökség alapításától kezdve Boleszló koráig, inkább a pápa számára a tized átengedését volt hivatott indokolni, igazából ezért kellett az érseket és még inkább a káptalant is megkérdezni. A zsinat napjának meghatározása, a váci székesegyház védőszentje egyikünnepének kiválasztása, maga is hagyományra, legalábbis a szomszédos egyházmegyék gyakorlatára utalt. Erről tanúskodik az első egyházmegyei zsinat, amelyről viszonylag részletesebb beszámoló áll rendelkezésünkre. Történetesen Veszprémben tartották 1262. május 8-án, Szent Mihály arkangyal tavaszi ünnepén (in festő adventus beati Michaelis archangeli). A veszprémi püspök ezen a napon szokta zsinatát tartani (suam consuevit synodum celebrare). Ez a megfogalmazás régi gyakorlatot sejtet. 59