Tudomány és művészet Veszprémben a 13-15. században (Veszprémi Múzeumi Konferenciák 6. 1996)

Szendrei Janka: A veszprémi Pintificale mint zenetörténeti forrás

Szendrei Janka A VESZPRÉMI PONTIFICALE MINT ZENETÖRTÉNETI FORRÁS Az Országos Széchenyi Könyvtár "clmae 317" jelzetű, 14. századi kódexe jelenlegi ismereteink szerint a középkori Veszprém zenetörténetének egyetlen elérhető, teljes hangjegyes forrása. A kódex Pontificale, vagyis püspöki szertartások gyűjteménye. Tartalmazza a keresztség, bérmálás, egyházi rendek feladása, püspökszentelés, templomszentelés liturgiáját, apát és apátnő megáldását, a consecratio virginis leírását, a zsinat-tartás, király-fogadás szokásait, a halotti szertartást és különböző főpapi áldásokat. E viszonylag ritka, ünnepélyes alkalmakhoz megadja a szükséges énekeket is, jól olvasható kottás lejegyzésben. A Pontificale-val a hazai szakirodalom a múlt század óta foglalkozik. Első kutatói Telgárti Lipót és Fraknói Vilmos voltak (1869, 1879), majd Bartoniek Emma szentelt neki a katalógusbéli feldolgozáson túl egy dolgozatot is 1923-ban. Ezután Radó РоНкаф elemzései és leírása következtek (1941, 1973), majd 1972-ben Szigeti Kilián jelentetett meg tanulmányt a kódexről. Saját kutatásaim eredményeiről részben szintén tettem már említést összefoglaló munkákban (1981, 1983). A felsorolt szerzőket főként a kódex provenienciájának kérdése foglalkoztatta. Míg a korábbi nézetek Esztergomnak kedveztek, Radó Polikárp leírása világosan kiemelte a kódex szövegéből azokat a helyeket, amelyek eldöntik a veszprémi eredetet. Döntőnek bizonyult a püspökszentelés szertartásában a veszprémi klérus említése, a templomszentelés szertartásában a patrónusra, Szent Mihályra való hivatkozás. Esztergomtól segítette elválasztani e kódexet egy negatívum is, szent Adalbert mellőzése. Őt a Utániakban - ahol egyébként minden magyar szent kiemelten szerepel egyszer sem említik, ami egy esztergomi liturgikus könyv esetében sem fordul elő. Szigeti Kilián vizsgálatai is a veszprémi eredetet valószínűsítették. О megkísérelte a kódex egykori tulajdonosát is azonosítani, Mesko veszprémi püspök személyében, aki, 1334-1344-ig bírta a püspöki széket. A magam kutatásai két irányban haladtak. A kottás részeket a zenei paleográfia szempontjából, valamint az énekrepertoár szempontjából elemeztem. A Veszprémi Ponti ficale a középkori magyarországi hangj egy írástörténet egyik legérdekesebb forrásának bizonyult. 29