Tudomány és művészet Veszprémben a 13-15. században (Veszprémi Múzeumi Konferenciák 6. 1996)

Balassa László: A veszprémi vár építéstörténete a XIII–XVII. században

együttes fő koordinátáitól eltérő szögű - felső falszakasz, mely egészében törtkő felületű, és amely figyelemre méltó módon az építmény belsejében lévő dongaboltozatos helyiséghez igazodik. Úgy tűnik, hogy ez a dongaboltozatos helyiség - együtt az 5-ös és 7-es számú házak alépítményével, ill. pincéivel - egy korábbi, nagyobb kapuépítmény létére utal, melyet azonban a rajta álló újabb felépítmények takarnak. A Nagykapu keleti fala, pillérei az idők folyamán leomlottak, Rainer Pál részleges kutatása a pillérek alapjainak csekély maradványait, alattuk cölöpözéssel erősített sánc nyomait találta. Figyelemre méltó, hogy a közműalagút várkapun kívüli szakaszának építése során a várfeljáró jelentős hosszában feltárult (és elpusztult) egy, a feljáró mai támfalával nagyjából párhuzamos, de közel az úttest középvonala alatt húzódó fal vonulat. Ez a Turco-felmérésen szereplő előépítmény - a mainál keskenyebb feljáró - mellvédfalának vélhető, bár a látott kő kiépítés nyilvánvalóan késői. Ugyanott átvágott az alagútépítés egy, a Nepomuki Szt. János szobor és a Vár utca 2. számú ház között húzódó vastag falat, mely a Turco-felméréssel egyeztetve a külső palánk kapujának helyén épülhetett. A külső várkapu és a Tűztorony közötti falszakasz - melyről előbb már szóltam - egy része a Vár utca 1. számú házba van foglalva: a Nagykapuhoz csatlakozó végét az egykori Fecskendőház homlokzatának vakablakos, utolsó szakasza takarja. A ház udvarán jól szemlélhető a fal magas, középkori kövekkel teli felülete. Belső, avar fenti szintje fölé emelkedő felületén az itt állott kis újkori házak elbontásakor (egyebek között) egy lépcsős bélletű kapu beépített kövei bontakoztak ki. Gyarapodtak ismereteink a Tűztornyot illetően is: szárnyfala törtkő maggal épült, felületeit törtkő-faragottkő köpenyezés alkotja. A torony hengeres, illetve legalul csonkakúp alakú, bejárat alatti részét Rainer Pál kutatása tárta fel a bejárattól 7.50 méter mélységig. A törtkő fal belül vakolva nem volt, de lefelé egyre töredezettebbé, mállékonyabbá vált, ezért a kutatást a mondott mélységben - a külső lábazati szintnél még mindig magasabban abba kellett hagyni. A kutató régész figyelemre méltó észrevétele, hogy a toronybelsőben - ahol felfelé, a lépcsőtérben leverték a vakolatot - "helyenként a törtkő falazás tovább tart felfelé", azaz a toronytest addig, ameddig hengeres, legalább részben középkori lehet. A torony feljárójától egykor egyenes falszakasz indult északnyugat felé, s a máig fennálló bástya szárnyfalának sarka helyén tompaszögben tört észak felé, a külső vár hosszanti falába. Ez a fal, mely a Turco-felmérésen látható, 10