Tudomány és művészet Veszprémben a 13-15. században (Veszprémi Múzeumi Konferenciák 6. 1996)

Tölgyesi József: A középkori veszprémi főiskola néhány kérdéséhez

don alkalmazták is a világi és egyházi jogi törvényeket, s a magyar szokásjog és a római (nyugat-európai) jogrendszer, valamint az egyházjog figyelembe vételével befolyásolhatták a magyar világi jogrendszer fejlődését. 3. E jogképzett egyházi személyek a káptalan kebeléből kiszakadva, ha törvénybe foglaltan nem is alkottak önálló testületet, munkájuk során azonban olyan együttműködés valósulhatott meg, amelyben fellelhető vagy némely esetben feltételezhető együttes fellépésük akár konkrét, akár általános jogelméleti ügyben vagy ebből származóan az oktatás gyakorlatában. Ez pedig az Universitas magistrorum funkcióinak gyakorlását jelzi. 4. Az oklevélben annak említése, hogy a tanulók tömegesen látogatták ezt az iskolát, nem vonatkoztatható egy olyan intézményre, amely azonos státusú a többivel, tehát valamilyen téren kitüntetett szerepűnek, irányultságúnak kellett lenni, azaz, meg kellett haladnia a szokásos általános székesegyházi iskolai képzést. 5. A könyvek értéke, száma, ezek sokfélesége ismét csak arra enged következtetni, hogy ebben és ezáltal is meghaladták a kor általános képzési szintjét, s a klerikusok differenciáltan használták e könyveket, ami nemcsak tanultságuk, felkészültségük, hanem munkájuk differenciáltságára is következtetni enged. 6. A király gyors intézkedése arra utal, hogy más székesegyházi iskolák nem tudták pótolni azt a szellemi, műveltségbeli, az iskoláztatás terén elért színvonalat, amit Veszprém nyújtott. Olvasatomban mindezek együtt azt jelentik, hogy a veszprémi iskola meghaladta a stúdium-jelleget, de jogilag semmiképpen nem egyetem. Valójában kvázi-egyetemmé fejlődésének azon a pontján volt, amelyről - elvileg - néhány évtized alatt, legkésőbb a 14. század közepéig eljuthatott volna az egyetemmé válásig. Nem jutott el egyrészt azért, mert Csák Péter olyan pusztítást végzett, hogy az eredeti állapot visszaállítása és az ezt meghaladó fejlődés nem volt biztosítható, másrészt mert az Árpád-házi uralkodókat követő királyaink - nyilvánvalóan saját érdekeiket szem előtt tartva -, dinasztikus jövőjüket megalapozandó, nem az Árpád-házi uralkodókhoz kötődő helységek felvirágoztatásán fáradoztak, hanem új hatalmi központok kialakítására törekedtek. így veszett el a központjellege nemcsak Esztergomnak és Székesfehérvárnak, hanem Veszprémnek is. Történelmietlen a feltételezés: ha nincs aCsákPéter-dúlás, és maradnak az Árpádok, városunk adhatta volna az első hazai egyetemet. Ami tény: alig egy évszázad múltán, 1367-ben Nagy Lajos királyunk révén Pécsett jött létre az első magyar egyetem. 107