Tudomány és művészet Veszprémben a 13-15. században (Veszprémi Múzeumi Konferenciák 6. 1996)

Tölgyesi József: A középkori veszprémi főiskola néhány kérdéséhez

Továbbá: " ... a jogtudomány művelése visszaállíttassék..." Ez sürgető lehetett az uralkodó számára, már csak azért is, mert bár uralkodása kezdetétől alig telt el fél évtized, számára ebben is a hosszú távú gondolkodás és gondoskodás jelenthette a jó megoldást. Tehát nem egyszerűen csak arról volt szó, hogy a püspökséget, a székesegyházat, mint vallási és oktatási központot kárpótolja, hanem nagyon jól körülhatárolható uralkodói érdekek is közrejátszottak ebben. így már érthetővé válik az a gyors intézkedés, amellyel a király és a királyné is igyekeztek helyrehozni Csák ispán pusztítását, akit (mai kifejezéssel élve) sürgősen el is csapott IV. László az állam érdekeit alapjaiban sértő önkényéért. A 15 kettős (római és kánonjogi) doktori végzettségű klerikus elégséges volt ahhoz, hogy ellássák az oktatással járó feladatokat. (Ez elméleti feltételezés, mert közöttük nyilván voltak olyanok, akik nem foglalkoztak oktatással, illetve nem doktori végzettségűek is oktathattak az alacsonyabb évfolyamokon.) Megengedhetőnek tartom azt a feltételezést, hogy specializálódhattak is az oktatás tananyaga szerint. Könyveikpedig számosak lehettek abból a kifejezésből következtetve, hogy " ... nem is szólva a...", azaz, értelmezhetjük ezt úgy, hogy a kár igen nagy volt még az előbb felsoroltakhoz képest is, már pedig ez nyilván differenciált, és nem azonos tartalmú könyveket feltételez. Külön kell értelmeznünk az oklevél azon kitételét, hogy elpusztították "... az egyháznak az összes tudományszakokba vágó könyveit." A korabeli analógiákból kell kiindulnunk. A hasonló szervezésű és jogállású egyházi intézmények, mint amilyen a veszprémi is volt, papjai képzéséhez, mindennapi tevékenysége ellátásához szükséges bölcseleti, teológiai, jogi, történeti stb. könyvek mellett valószínűen megtalálhatók voltak az orvostudományi témájúak is. Azonban bizonyosak lehetünk abban, hogy ilyeneket hoztak magukkal azok, akik e tudományág stúdiumait külföldön hallgatták. S ez nem egyszerűen feltételezés. 1375-ben László veszprémi püspök egyben a király orvosa is. Nyilvánvaló, hogy az orvostudományok terén a legképzettebbnek kellett lennie, ha a király őt választotta e feladatra. A folytonosságot feltételezve így elégséges alapunk van ahhoz, hogy ne csak László püspök orvosi könyvekkel történt ellátottságát vegyük ténynek, henem a korábbi könyvanyagban is jelenlévőknek vegyük ezeket. Végül nézzünk még egy tényt, ami véleményem szerint - a korábbiaktól eltérően - új értelmezésre szorul: " ... a sekrestye egy szobája tele volt könyvekkel..." Ha a kár összes, pénzben kifejezett nagyságából, értékéből leszámítjuk az egyéb, kincsjellegű tárgyak valószínű értékét, semmiképpen 105