Tudomány és művészet Veszprémben a 13-15. században (Veszprémi Múzeumi Konferenciák 6. 1996)

Tölgyesi József: A középkori veszprémi főiskola néhány kérdéséhez

"... az ország jogainak megőrzését szolgáló jogtudományok művelése..." Ez tehát amásik teendője a főiskolapapjainak (vagy kizárólagosan egy részüknek), akik munkája nyomán "...ajogtudomány művelése első rangra emelkedett..." Mit jelent ez értelmezésem szerint? Azt, hogy nemcsak egyszerűen alkalmazták a jogi formulákban megfogalmazottakat, hanem tovább is fejlesztették, mert a joggyakorlat és ajogelmélet összhangját meg kellett teremteni minden időben. Ez már az az időszak, amikor e kérdéskör kapcsán azt is elemeznünk kell, hogy a magyar szokásjog, mint jogforrás mennyiben határozta meg (vagy befolyásolta) a joggyakorlatot, és mennyire fejlődött ki ebből egy elméleti jogtan, amely természeténél fogva visszahatott a jogalkotásra és a jog alkalmazására. Az állam számára - nyilvánvalóan - szükséges volt, hogy amég évszázadokon át élő - de folyamatosan csökkenő mértékű és jogérvényű - szokásjogot kodifikált törvényekkel váltsák fel, illetve a mindenkori uralkodói szándékhoz, az ország belső és külső viszonyaihoz, kapcsolataihoz, gazdaságipolitikai helyzetéhez igazítsák a törvényeket, s ennek megfelelő legyen a jogértelmezés és a jogalkalmazás. Ehhez tartalmi keretet adhatott a kánonjog és a római jog, ám ezek alapján sajátos magyar joggyakorlatot kellett kialakítani, s folyamatosan korszerűsíteni az aktuális jogi környezetet. Ebben szerepe lehetett Veszprémnek is. Ugyanis a kettő - a királyi kancellária és a veszprémi főiskola - kiegészíthette egymást. A veszprémi főiskola (a másutt történő egyetemi képzéssel is) szolgáltat(hat)ta azokat a világi jogban jártas klerikusokat, akik ilyen területen hivatalt vállalhattak. így érthető, hogy a király erre az iskolára, a veszprémire nagy gondot fordított, s rögtön a pusztulást követő hónapokban igyekezett visszaállítani azt korábbi anyagi és szellemi helyzetébe, hogy folytathassa az állam számára szükséges szakember-képzést, a diákok oktatását. A "... fényt derítve nem egyszer a megtámadott igazságra..." kitétel arra utal, hogy Veszprémben olyan jog értő testületnek kellett működnie, amelynek a véleménye etalon lehetett más jogfórumok számára. Ezt - ha nem is hivatalosan megszervezve -, betölthette az a jogot tudó, magasan képzett doktorok alkotta közösség, amelynek funkciója volt, de megnevezett oktatóiközösség-státusa még nem. "... a tanulók tömeges látogatása..." Annak aligha lett volna különösebb értelme, hogy ezt külön megemlítsék, ha ugyanazok a székesegyházi iskolai viszonyok lettek volna Veszprémben is, mint másutt. A nagy tanulói létszám az, ami eligazít bennünket abban, hogy feltételezzük, hazánk más püspökségeit, káptalanjait és a kvázi-világi intézményeket (feltehetően zömmel) innen látták el joghoz értő szakemberekkel. 104