Veszprém kora középkori emlékei (Veszprémi Múzeumi Konferenciák 5. 1994)

Lovag Zsuzsa: A Veszprémi Múzeum vaskeresztje

Lovag Zsuzsa A VESZPRÉMI MÚZEUM VASKERESZTJE Veszprém belterületén, a Madách utca 42. sz. ház udvarán 1927-ben egy férfi csontváza került elő, mellén egy igen töredékes, lemezes vaskereszttel. Rhé Gyula leletmentést végzett a területen, és további három Ny-K-i tájolású sírt tárt fel, férfi, nő és egy leánygyermek sírját, mellékleteik fülbevaló, karperec és bronzgyűrű voltak. A Régészeti Topográfia a 10-11. század fordulójára keltezi a tárgyakat. A múzeum 1927. évi jelentésében összesen nyolc sírról történik említés, valószínű, hogy a fenti leletes sírokon kívül négy további, melléklet nélküli, esetleg már az ásatás előtt feldúlt sír került elő. (Évi jel. 1927-28.12.) 1932-ben Rhé Gyula újabb leletmentést végzett a Madách utca közelebbről nem meghatározott helyén, amelynek során egy női és egy férfisírt tárt fel. Előbbiből két bronz karperec, utóbbiból 4 ezüst hajkarika került elő. (Fehér-Éri-Kralovánszky 1962, 304.; Régészeti Topográfia II. 51/24. lh.) A sírmellékletek kora és jellege arra utal, hogy a néhány év különbséggel feltárt sírok egy nagyobb soros temetőhöz tartoztak, amelynek használata all. század közepe táján lezárult. A soros temető elkülönülő sírjai és a találók megfigyelése alapján, amely szerint a vaskereszt a váz mellén feküdt, bizonyosnak tekinthető, hogy nem szórványleletről, hanem a férfisírba helyezett sírmellékletről van szó. A vékony vaslemezből kalapált, ill. kivágott kereszt igen korrodált állapotban, több darabra törve került elő, ma látható formája erős restaurálás és kiegészítés eredménye. Csupán az.alsó szárvégződésből maradt meg annyi, hogy formájára több-kevesebb biztonsággal következtethessünk. A bal oldali vízszintes keresztszár egyenes levágása sem látszik eredetinek. Bár a vékony vaslemez kis vágásfelületéről nehéz biztosat megállapítani, de mai formájában túlságosan rövid és kissé ívelődő oldalai is erősebben kiszélesedő szárvégződésre utalnak. Az alsó szár alapján valószínűsíthető, hogy a latin kereszt szárai eredetileg erősen kiszélesedtek, a szárvégződések pedig ívesen zá63