Veszprém kora középkori emlékei (Veszprémi Múzeumi Konferenciák 5. 1994)

Rainer Pál: Az Árpád-kori Veszprém Kralovánszky Alán kutatásaiban

Élete során ötven-egynéhány kiállítást rendezett, köztük hármat külföldön (Krakkó, Varsó, Tartu). Tudományos eredményeit igyekezett népszerűsítő formában is közreadni. Számos újságcikke mellett útikönyveket, várostörténeti kalauzokat is írt, így pl. jó barátjával, Balassa László építészmérnökkel közösen Veszprémről is. Fehérvárott és Veszprémben egyaránt szorgalmazta és szervezte a múzeum baráti körének tevékenységét. Az ezeken a rendezvényeken elhangzott előadások valóban a közművelődést szolgálták. Tagja és tisztségviselője volt számos tudományos társaságnak és bizottságnak. Az ezekben való részvétel azonban nemcsak megtiszteltetést, hanem további többletmunkát is jelentett számára. Munkájáért több állami és helyi (városi, megyei) kitüntetést kapott. Ezeknek részletes felsorolásától eltekintek, Megemlítendő azonban, hogy valamennyit szakmai és nem politikai tevékenységével érdemelte ki. Ismert volt az azóta szintén elhunyt Antall József miniszterelnökkel való jó barátsága, ő exhumálta - régészeti módszerekkel - a budapesti Új Köztemetőben az '50-es évek és az 1956-os forradalom 65 áldozatát (1989— 1992). Ennek ellenére politikai pártnak tagja soha nem volt, a napi politikától távol tartotta magát. Jómagam Kralovánszky Alánt 1983 óta ismertem, közvetlen élményeim tehát csak élete utolsó évtizedéből őrződtek meg róla. Általános népszerűségét közvetlen, kedves, barátságos, türelmes modorának köszönhette, s nem utolsósorban annak, hogy magas vagy alacsony beosztású személyeket egyaránt emberszámba vett, ha csak előzőleg az illetők saját maguk nem bizonyultak erre érdemtelennek esetleges magatartásukkal. Életkori és tudásbeli különbségét fiatalabb kollégákkal sem éreztette soha. Sokszor láttam, ahogyan őszintén örült mások szakmai vagy magánéletbeli sikereinek. Rendkívül nagyra becsültem, ahogyan nyugodt, higgadt fellépésével többször lecsillapította idegeskedő környezetét is. Sokszor sikerült jobb kedvre hangolnia fásult, törődött kollégáit az élete folyamán elszenvedett kudarcok ellenére is megőrzött optimizmusával. Szerette a szép, pontos munkát, s ezt el is várta. A hanyagság, ostobaság ingerelte. Kisebb emberi gyengékkel szemben viszont messzemenően megértő volt. Tanúja voltam, amikor a veszprémi várban egyik újonnan alkalmazott munkása, aki még sohasem dolgozott ásatáson, megkérdezte tőle, hogy mit is keresünk ott tulajdonképpen. Az illetőt idősebb társa leintette, hogy 95