Veszprém kora középkori emlékei (Veszprémi Múzeumi Konferenciák 5. 1994)

Solymosi László: Az Árpád-kori veszprémi püspökök tevékenysége okleveleink tükrében

dással, házassági ügyekkel, végrendelkezéssel kapcsolatos. Többnyire a házasság vagyoni vonzatáról készült oklevél, nevezetesen a hitbérről, arról a vagyonról, melyet a férj biztosított a házasságkötéskor a feleség számára, hogy özvegység esetén legyen miből megélnie, ne kerüljön kiszolgáltatott helyzetbe. A férj halála után az özvegy igen gyakran a püspök előtt indított per során kapta meg a férj rokonságától az őt illetőt hitbért, rendszerint pénzt s nem birtokot. Mivel a házasság lényegében felbonthatatlan volt, ritka esetben indítottak válópert. Bár válásra nem sok remény volt, egy oklevél szerint mégis megtörtént. Bertalan püspök 1233-ban kimondta a válást, mert a feleség a férj kereszt- vagy bérmaszülőjének volt a leánya, ami lelki rokonságnak számított, az pedig a korabeli egyházjogi felfogás szerint ugyanúgy házassági akadály volt, mint a vér szerinti rokonság. A főpapok elsősorban egyházi és olyan világi ügyekben adtak ki oklevelet, amelyek intézése hatáskörükbe tartozott. Mivel tekintéllyel bíró személyek voltak, és közhitelű pecséttel rendelkeztek, olykor világi személyek kérésére magánjogügyletekről is állítottak ki oklevelet. Ezek száma azonban nem volt jelentős, hiszen magánjogügyleteket döntően a káptalanok és konventek - a hiteles helyek - foglalták írásba. A főpapi oklevelek sokféle információt tartalmaznak, de a püspöki tevékenység egészét nem ölelik fel. Részint azért, mert nem minden püspöki aktusról készült oklevél, részint pedig azért, mert a főpapi oklevelek jelentős része megsemmisült, zömmel a birtokjogi vonatkozású okleveleik maradtak meg. Templomszentelésről, egyházmegyei zsinatról az Árpád-kori veszprémi püspököktől például egyetlen oklevelet sem ismerünk. Ezért a püspöki tevékenységről teljesebb képet akkor rajzolhatunk, ha a főpapi okleveleken túl a korszak többi forrásanyagát is áttekintjük. IRODALOM Árpád-kori és Anjou-kori levelek. XI-XIV. század. Sajtó alá rendezte MAKKAI László-MEZEY László. Budapest, 1960. BODOR Imre-FÜGEDI Erik-TAKÁCS Imre: A középkori Magyarország főpapi pecsétjei. Szerk. Bodor Imre. Budapest, 1984. György BÓNIS: Die Entwicklung der geistlichen Gerichtsbarkeit in Ungarn vor 1526. Zeitschrift der Savigny-Stiftung für Rechtsgeschichte, Kan. Abt. 49 (1963), 174-235. Diplomata Hungáriáé antiquissima. I. Ab anno 1000 usque ad annum 1131. Edendo operi praefuit Georgius GYÖRFFY. Adiuverunt Johannes В apt. BORSA, Franciscus L. HERVAY, Bernardus L. KUMOROVITZ et Julius MORAVCSIK. Budapestini, 1992. ECKHART Ferenc: A pápai és császári kanczelláriai gyakorlat hatása Árpád-kori királyi okleveleink szövegezésében. Századok 44. (1910), 713-724. 58