Veszprém kora középkori emlékei (Veszprémi Múzeumi Konferenciák 5. 1994)

Sipos Enikő: Művesség és tudomány: Szent István miseruhájának készítée

szettudományos ismeretek bonyolultabb ágazatait azonban csak a kolostori iskolák kiválasztott tanulói ismerték, akik a septem artes liberales mindkét részét, a triviumot és quadriviumot is tanulták. Mindebből következik, hogy Uffingus és a magyarországi klerikus felsőfokú képzéssel rendelkezett, s a versírást és szerkesztést egyaránt maga végezte. (Kovács 1993. 32.) A palást szerkesztésének lényege szintén a négyzet és a kör. Ennek felismerése indított bennünket arra, hogy megpóbáljuk elképzelni, hogy a tervező hogyan oldhatta meg feladatát. Ehhez ismerni kell a korszak arányelméletét, de főleg, hogy azt hogyan alkalmazták. Az arányelmélet egy tárgy különböző részei közötti matematikai viszonyok rendszerét fejezi ki. A középkor arányrendszerét Panofsky szkematikusnak nevezi. Ez az elmélet a részek mértékét nem törtekkel, hanem egy egység vagy modulrendszer alkalmazásával adja meg. A test síkban megjelenő méreteit például a bizánciak archosszban fejezték ki. A test teljes hosszúsága rendszerint kilenc ilyen egységet tett ki. A bizánci arányelmélet igen következetesen, még a fej részleteit is a modulrendszerben fejezte ki az orr hosszát véve alapegységül. (Panofsky 1976. 25-33.) A középkor arányelmélete tehát egyfajta numerikus mértékrendszert jelent, mely egyetlen modulra épül. Tulajdonképpen számolással mér. Az adott modul vagy egység sokszorozható vagy osztható. (Velledits 1983. 98.) így egyetlen adott hosszúságú szakaszból - ez lehetett egy négyzet oldala, egy kör sugara, egy szabályos sokszög oldala vagy akár egy orrhossz - az egység ismeretében az adott mű tetszőleges nagyításban vagy kicsinyítésben elkészíthető. Elegendő tehát valamely geometrikus idomnak esetünkben a négyzet oldalának - egy méretét megadni, minden további lépés ennek a méretnek a függvénye. A szakaszok közötti arányok változatlanok maradnak. A négyzet és a kör lehetett a tervezés alapja a palást esetében, már csak azért is, mert e két alapidomból a legegyszerűbb módon körzővel vagy egy, a középpontban rögzített zsinórral, az egész szerkesztés könnyen elvégezhető. A négyzetekbe, illetve köréjük írt körök határozzák meg valamennyi kitüntetett pontot. Nevezetesen a villakereszt, mandorlák, osztósávok pontos helyét és méretét. Egyúttal meghatározzák a tervezés menetét, vagyis az egymásból következő lépések sorrendjét. Feltételezésünk szerint a palást esetében a szerkesztés alapját képező modul egy négyzet oldala lehetett. Hossza egyenlő annak a félkörnek a sugarával, melyben a palást képsora helyezkedik el. A szerkesztés első lépéseként kijelölték ezt a szakaszt (4. kép). Megduplázva megkapták a félkör átmérő38