Veszprém kora középkori emlékei (Veszprémi Múzeumi Konferenciák 5. 1994)

Kovács Éva: Gizella királyné keresztjének feliratai és ikonográfiája

A keskeny oldalakon ma hiányos és javított a szalagborítás, további, az előoldalról nézve olasható verstöredékekkel. A verset kiadták (MGH Poet. Lat. V,p. 364), de a töredékeket egybeolvasva, a szöveg rekonstrukcióját meg sem kísérelve. Ez nem is könnyű, mert sok a hiány, egészen ép szalag nemigen maradt. Kérésemre Bogyay Tamás és Lorenz Seelig, majd végül 1985. jún. 11-én, az említett urakkal és még két kollégával együtt kis bizottságot alkotva, magam is újra megvizsgáltam ebből a szempontból a keresztet. Jelenleg a következőket mondhatom, összefoglalva a helyzetet: A feliratos töredékek láthatólag eredeti helyükön maradtak, míg a néha több darabból álló pótlások keltezése aligha lehetséges egyéb, külső forrásadatok hiányában. A szalagborítás feltehetően eredetileg négy nagyobb darabból állott, amik nagyjából a szárvégek közepén illeszkedtek: a lenti, alsó szárvég borításán természetesen nem volt felirat. Nemcsak azért, mert különös lett volna, hanem bizonyíthatóan. Az „angelici" szó értelmesen elválasztva található a két oldalon. Míg a kereszt előoldalán a feliratok speciális mondandójuk szerint helyezkednek el, itt a versek duktusa, ugyanúgy, mint a paláston is, megfelel az óramutató járásának. A felső szárvég közepén kezdhették el. A legtanulságosabb az így számítva utolsó (negyedik?) sor, amely tökéletesen épnek látszik, habár nem tölti ki a helyét, azaz nem ér egészen a felső szárközépig, s a bal oldali haránti szár közepétől indulva a sarok élén és a szárkereszteződésnél is hordoz betűket. Erre a szövegre alább fogok visszatérni. A kereszten két felirat is jelzi, hogy sírra szánták. Voltaképpen nem tudjuk pontosan, hogy mi volt ezeknek a rendeltetése, noha négy példányt is ismerünk. Kettő, a Gizella-félénél kicsit későbbi darabot a Welf-kincsből (1038, 1040 k. - The Cleveland Museum of Art), s egy impozáns méretűt, amit Szent László király felesége, Rudolf sváb ellenkirály lánya, Adelheid rendelt anyja sírjára: pontosabban egy nagy darab keresztereklyét adományozott és aranyat annak befoglalására (Sankt Paul im Lavanttal). A kereszt csak később készült el, de a donáció körülményeiről talapzatának feliratai és okleveles adatok egyaránt tanúskodnak. A Weifenschatz keresztjei közül a Liudolfról nevezettet (1038) pávapárokat ábrázoló zománcok díszítik, amik köztudomásúan a halhatatlanság, vagyis az örök élet szimbólumai. Egyébként igen kevés a hasonlóság a négy kereszt között. A sírra való emlékkereszt tehát valószínűleg nem jelentett külön típust, legalábbis ezek nem azt mutatják. Mindegyik tartalmaz ereklyéket. A két magyar eredetű kereszt között van egy nagyon is figyelemre méltó egyezés: mindket24