Veszprém kora középkori emlékei (Veszprémi Múzeumi Konferenciák 5. 1994)

Praznovszky Mihály: Kiegészítések Veszprém irodalmi topográfiájához

tos, hogy egy terjedelmesebb XIII. századi anyanyelvű szöveg volt. (Egy másik, firenzei, e kori domonkos irat egy teljes magyar bibliafordításról is tud!) S volt még egy másik anyanyelvű írás a veszprémi kolostorban! Erről ugyancsak Garinusnál olvashatunk, aki szerint „Margit elméjében forgatta és időnként másokkal is megbeszélte őseinek életét és boldog Istvánnak, a magyarok első királyának és apostolságának életszentségét, kinek hitét és a katolikus hitnek hirdetését, mely által népet a bálványok imádásától elfor­dította az egyház vulgáris nyelvén, azaz magyarul hirdeti." E szerint Mar­gitnak egy magyar Szent István legendát olvastak fel, amely ekkor köztu­domásúan létezett. Vizkelety András elismerve Mezey László okfejtését a magyar nyelvű irodalom ekkori létében és veszprémi használatában újabb feltevéssel egé­szíti ki azt. Úgy véli az ún. leuveni kódex egyik magyarországi őrzőhelye éppen Veszprémben a Szent Katalin kolostor lehetett. Az az a kétségkívül dominikánus használatú és Szent Katalin vonatkozású kódex őrzőhelye esetleg nem lehetett más mint a veszprémi női kolostor. A dominikánusok a tatárjárás után hozzák magukkal az új tartományba többek között ezt a két részből álló kis könyvet, amelyet Veszprémbe vit­tek. „A kolostor tagjai kapva kapnak az új szakirodalmon, olvassák, hasz­nálják, jegyzetelik, kiegészítik, az üresen maradt lapokra, fél lapokra új be­szédeket, vázlatokat, példázatokat, oktató áhítatot keltő szövegeket (ha kell verset is) írnak be..." S itt a veszprémvölgyi kolostorban írja be valaki a kódexbe az Ómagyar Mária-siralmát - véli Vizkelety András, fenntartva állításának hipotetikus voltát. A krónikák és gesták lapjain is feltűnik Veszprém neve és a veszprémi események sora. Béla király névtelen jegyzője elmondása szerint Veszp­rém várának elfoglalására Árpád Ősbő és Őse vezetésével jelentős sereget küldött. A sereg először Pákozd-hegy alatt táborozott le, majd innen Pét­mezőre lovagoltak át ahol három napig megpihentek. Negyednapra értek csak Veszprém várához. A várat - Anonymus szerint - római katonák véd­ték (romanizált őslakosok lehettek). Az ostrom egy hétig tartott, mígnem látva a magyarok fölényét és erejét a várvédők elmenekültek: „a még meg­maradt rómaiak most már a magyarok merészségének láttára Veszprém várát odahagyva futásnak eredtek s életüket mentve a németek földjére si­ettek." Kézai Simon XIII. század végén írt kónikájában Veszprém várát a mor­va fejedelemség székhelyének teszi, ahol is Szvatopluk apja, az agg Marót 126

Next

/
Thumbnails
Contents