Veszprém kora középkori emlékei (Veszprémi Múzeumi Konferenciák 5. 1994)
Praznovszky Mihály: Kiegészítések Veszprém irodalmi topográfiájához
tos, hogy egy terjedelmesebb XIII. századi anyanyelvű szöveg volt. (Egy másik, firenzei, e kori domonkos irat egy teljes magyar bibliafordításról is tud!) S volt még egy másik anyanyelvű írás a veszprémi kolostorban! Erről ugyancsak Garinusnál olvashatunk, aki szerint „Margit elméjében forgatta és időnként másokkal is megbeszélte őseinek életét és boldog Istvánnak, a magyarok első királyának és apostolságának életszentségét, kinek hitét és a katolikus hitnek hirdetését, mely által népet a bálványok imádásától elfordította az egyház vulgáris nyelvén, azaz magyarul hirdeti." E szerint Margitnak egy magyar Szent István legendát olvastak fel, amely ekkor köztudomásúan létezett. Vizkelety András elismerve Mezey László okfejtését a magyar nyelvű irodalom ekkori létében és veszprémi használatában újabb feltevéssel egészíti ki azt. Úgy véli az ún. leuveni kódex egyik magyarországi őrzőhelye éppen Veszprémben a Szent Katalin kolostor lehetett. Az az a kétségkívül dominikánus használatú és Szent Katalin vonatkozású kódex őrzőhelye esetleg nem lehetett más mint a veszprémi női kolostor. A dominikánusok a tatárjárás után hozzák magukkal az új tartományba többek között ezt a két részből álló kis könyvet, amelyet Veszprémbe vittek. „A kolostor tagjai kapva kapnak az új szakirodalmon, olvassák, használják, jegyzetelik, kiegészítik, az üresen maradt lapokra, fél lapokra új beszédeket, vázlatokat, példázatokat, oktató áhítatot keltő szövegeket (ha kell verset is) írnak be..." S itt a veszprémvölgyi kolostorban írja be valaki a kódexbe az Ómagyar Mária-siralmát - véli Vizkelety András, fenntartva állításának hipotetikus voltát. A krónikák és gesták lapjain is feltűnik Veszprém neve és a veszprémi események sora. Béla király névtelen jegyzője elmondása szerint Veszprém várának elfoglalására Árpád Ősbő és Őse vezetésével jelentős sereget küldött. A sereg először Pákozd-hegy alatt táborozott le, majd innen Pétmezőre lovagoltak át ahol három napig megpihentek. Negyednapra értek csak Veszprém várához. A várat - Anonymus szerint - római katonák védték (romanizált őslakosok lehettek). Az ostrom egy hétig tartott, mígnem látva a magyarok fölényét és erejét a várvédők elmenekültek: „a még megmaradt rómaiak most már a magyarok merészségének láttára Veszprém várát odahagyva futásnak eredtek s életüket mentve a németek földjére siettek." Kézai Simon XIII. század végén írt kónikájában Veszprém várát a morva fejedelemség székhelyének teszi, ahol is Szvatopluk apja, az agg Marót 126