Veszprém kora középkori emlékei (Veszprémi Múzeumi Konferenciák 5. 1994)

Bogyai Tamás: A Karoling-kori Veszprém problémája

is Szent Mihály arkangyal a patrónusa, és - mint írja - „az a tény, hogy egy uralkodó azonos védőszentet válasszon két általa alapított püspökségnek, párhuzam nélküli Európában." Bóna István munkája, a „Magyaroszág története tíz kötetben" 1984-ben kiadott 1/1-2. kötetében „A népvándorlás kor és a korai középkor története" címmel látott napvilágot. Be kell vallanom, a 9. századot tárgyaló része, épp történelmi vonatkozásban, szinte fájdalmas csalódás volt. Elemi tévedéseket, ellentmondásokat csak azzal lehet magyarázni, de nem menteni, hogy a kitűnő szerző ezúttal jórészt csak emlékezetére hagyatkozott, ahelyett, hogy megint elővette és újra elolvasta volna a fő forrásokat és a fontosabb irodalmat. Erről tanúskodik az a bizonyos „pozitív bizonyíték", amely kizárná Ortahu és Veszprém azonosságát. Idézem : „Ortahut és Keisit Bogyay elhamarkodottan azonosította Veszprémmel és Kenésével - a 865 karácsonyát Mosaburgban megünneplő, s a következő napokban is a környéken tevékenykedő Adalwin érsek január 1-jére aligha juthatott volna el Veszprémbe." Ehhez csak két megjegyzés. Először is Keisi, Német Lajos 860. évi adománylevelében Kensi, azonosítását Kenésével nyelvészeti indoklással bizonyíthatatlannak minősítettem. Második és lényegbe vágó megjegyzésem: A Conversio szerint Adalwin a mosaburgi karácsony után másnap Wittimar egyházát szentelte föl a nap szentje, István első vértanú tiszteletére. Ez a templom bizonyára a közelben volt. Az érsek más tevékenységéről nincs semmi hír. A január elsejéig hátralevő öt nap bőven elég lehetett arra, hogy Adalwin és Kocel, Ortahu ura, kíséretükkel elérjenek az akkori utakon mintegy 85 km-re fekvő mai Veszprémbe. Legújabban, 1991-ben, Uzsoki András foglalkozott a veszprémi püspökség Szent Mihály patrociniumával. Szerinte logikus az érvelésem az Ortahu-Veszprém azonosság mellett, de hiányzik egy láncszem, a 9. századi templom régészeti bizonyítéka. A továbbiakban kifejti a politikai, vallási és lélektani okokat, amelyek Szent Istvánt a Szent Mihály patrocinium választására indíthatták. Végül megjegyzi, hogy mindez nem zárja ki Ortahut és templomát, mint előzményt. A régészeti láncszem valóban még hiányzik, és kérdés, előkerül-e valaha. De tudjuk, mennyire vigyázni kell a „fehér foltok", lelethiányok pozitív, bizonyító erejének értékelésével. A legszebb teóriát megdöntheti egy váratlan lelet. Veszprémben különben is sok a feltárnivaló. Kutatások maradtak félbe, nem mindig a kutató hibájából. Sok minden nincs közzétéve. Egy olyan sűrűn és régen beépített sziklahát, mint a veszprémi Várhegy, különösen nehéz terep. De tudjuk azt is, hogy a harcos, sárkányölő arkangyal és kultusza épp az ilyen magaslatokat ked11