Veszprém kora középkori emlékei (Veszprémi Múzeumi Konferenciák 5. 1994)

Erdélyi Zsuzsanna: Az Ómagyar Mária-siralom és a népi imádságok kapcsolata

tott léttartozékként, amelyet a nagyszülők kiköveteltek tólük, ők meg az unokáktól. Vallomások, lelki beszélgetések árulják el mennyire kötődtek ezekhez az „...erős, szép, hathatós, üdvös, különös, mellékes, házi, családi, szenvedéses, könnyes, régiséges, papnélküli, istóriai" stb. imádságokhoz. S hogy mind ez nemzedékek végtelen menetében folyt, ez csoda. Mintahogy csoda, vagyis csodálatos, hogy tízezerszámra tudtak rejtekezni a paraliturgiában s védeni a nem hivatalos, kisközösségi családi használatban. Az Egyház ha tudomást szerzett róluk, tiltotta, büntette, főleg a záradékok tartalma miatt elfogadhatatlannak tartotta. Ezzel a csöndes léttel magyarázható, hogy múltbéli gyakorlatukra alig van adatunk, a történeti folklór, a műfajtörténet s az összehasonlító kutatás számára hasznosítható adatunk. A múltban sokan hallottak, hallhattak ilyen imádságokat. A napvilágra került sok tízezer szöveg birtokában erre következtetünk. Mintha az írástudók lenézték volna a szájhagyományozó népi gyakorlatot s alkotásaikra érvényesítették volna a hegedősök csácsogó-csacska énekei anonymusi értékítéletet: nem méltóak följegyzésre. E lekicsinylő magatartás, sajnos, általános volt, ahogy erről a nemzetközi szakkutatás is szól, kévéseivé s magyarázva a történeti folklór viszonylag csekély számú adatát. Azt is nem egyszer a megrökönyödésnek köszönhetjük, mint pl. Bornemissza Péter nyolc ráolvasó, bájoló - bai - imája esetében. Eredetében a középkori Mária-siralom-műfajjal, így értelemszerűen az OMS-szal is kapcsolatot mutató népi imádsághagyománynak betűvetők megörökítette múltbéli adatai alig vannak. Nem pusztán a népi szövegek iránti megvetésből, hanem jellemző magyar-dunatáji sors hozta pusztulások, veszteségek okából. Ezért értékeljük sokra azt a néhány fogódzót, amely a hagyomány mélyebb rétegeit mutatja, nemkülönben a folyamatosságot a középkor szakrális közköltészete és a jelenben is végzett imádságok között. E történeti előképekről, áhítattörténeti jellemzőkről most nem szólunk. Tettük már több alkalommal hazai-európai kitekintéssel. Most csak annyit a műfajról, hogy a Mária-siralom eredő helye a középkori latinnyelvű nagyheti szent dráma, amely apokrif hagyományokat is magába olvasztott. Ezzel kiegészítette a szűkszavú kánoni szövegeket s növelte az érzelmileg jól kihasználható jelenetek számát, pl. Mária anyai fájdalmának érzékeltetését. Ilyen jelenet a keresés: Mária Jánostól/hírnöktől megtudja, hogy fiát elfogták. Egyedül vagy a szent asszonyokkal/három Máriával Jézus keresésére indul, miközben fölcsendül jaj-szava. Ez fölhangozhat a kereszt alatt a kínhalál során, majd az ún. pietà-jelenetben, amikor a halott Krisztust ölében tartva siratozza szent fiát. A szent drámából lassan kiváló 105