Veszprém kora középkori emlékei (Veszprémi Múzeumi Konferenciák 5. 1994)

Erdélyi Zsuzsanna: Az Ómagyar Mária-siralom és a népi imádságok kapcsolata

riát dicsőítő énekek voltak) előadni, mondanivalójukat bemutatni, megjeleníteni, ahogy a latin ige is kifejezi, ez esetben itt kötőmódban: représentent. Míg Európa irodalmi emlékekben gazdag népeinek számtalan Mária-siralma - amara lamenta Virginis matris - idézi ezeket a könnyes, a Krisztushalált érzelmileg is átélő virrasztásokat, addig nálunk csak az egyetlen, bár a maga nemében remekmű, Ómagyar Mária-siralom tanúsította eddig a műfaj hazai jelenlétét. Művelődéstörténeti tények ismeretében valószínűsíthető elődszövegek és már-már elérhető utódszövegek sorát. Azért írom múltban: tanúsította, mert amióta az archaikus népi imádsághagyomány a sokszáz feltárt szöveg alapján a népi költés új ágazata lett (1970), bizonyítani lehet az irodalomtörténészi feltételezést: nálunk is fölhangzott Mária siralma, e költői gyakorlatot nálunk is művelték, csak a ХШ-XV. századból több nyoma nem maradt fönn. A szakkutatás ugyan a Nádor-kódex (1508) egyik Mária-siralmában XV. századeleji interpolációt fedez föl, ami szintén a műfaj hazai létére vall, mintahogyan az OMS míves költőisége is a korabeli irodalom nem akármilyen rangját jelzi. Ez utóbbira nemcsak az Árpádok, Anjouk, Zsigmond, Mátyás megjelenítette kultúra ismeretében következtethetünk, hanem a Mohács-előtti kódexeink megrázó Mária-siralmai és passiós imádságai alapján. A már említett Nádor-kódex, majd a két évvel korábbi Winkler-, a XVI. századeleji Weszprémi, - az 1519-es Debreczeni, - az 1929-3l-es Érsekújvári-kódexek ún. népies színezetű Mária-siralmaira gondolunk Mindezek, kódexeink, egyéb, akár a passió keretéből ki nem szakított siralmaival együtt, a hazánkban is művelt költői ágakat jeles emlékei, bár az OMS-hez viszonyítva késői, de legalább megmaradt emlékei. Mindegy, hogy önállóan, vagy a passió-keretbe illeszkedve olvashatjuk őket, mivel, ahogy Horváth János is írja: ,A passiónak természetes tartozéka - prédikáczióban is (pl. a Weszprémy-kódexében) - a Mária-siralom... (mely) a Fiú szenvedéseinek legemberibb tükre és mértéke..." Egy a barokk-korban lejegyzett középkori eredetű Mária-siralomban ezt maga Mária állítja : „...Eő faidalmi en szévemben vannak mint egy szép tükörben Amen." (1731, Vépi Énekeskönyv) A filológiailag dokumentálható Mária-siralmakat együttesen az archaikus népi imádságok bizonyos motívumainak, szövegrészeinek előzményeiként tekinthetjük, a műfajbéli folyamatosság biztos támpontjainak. Műfajtörténeti vizsgálatuk akkor vált szükségessé, amikor feltűnt, hogy a népi imádságok toposzai között egyre több gyászjegyű Mária - és gyászjegyű Krisztus - motívum taláható és a középkori Mária-siralom műfaj mozzana101