Gizella és kora (Veszprémi Múzeumi Konferenciák 4. 1993)

Praznovszky Mihály: Gizella alakja a magyar történelmi drámákban

Ezt kell egy csekély finomítással megmásítani s ez a csekélység évszázadokig meghatározta egy történelmi személyiség megítélését. Visszatérve a drámák sorára elsőként Katona József drámájáról kell említést tennünk, noha ez valójában csak átigazítás. Annak a korábban említett Girziknek, - valódi és pontos nevén Frantisek Xaver Jurik -, a műve, aki cseh színész és énekes volt s 1789-1813 között Budán játszott a német színházban. Mozart operák szövegkönyvét s más kortársakat fordított, színdarabokat, librettókat írt. Ezt az István drámát dolgozta át igen jelentősen Katona József s mutatta be azt 1813. augusztus 19-én Pesten, a Rondellában a Magyar Színjátszó Társaság. A darab - amelynek egyes vonásai már a Bánk bán felé mutatnak - előadásának két érdekessége is van. A főszerepet, a megfogalmazás szerint: „István, utolsó Hertzege, végre Királlyá Magyar Országnak", maga Katona József játszotta, aki ekkor állt utolsó egyetemi vizsgái letétele előtt. Gyzela, Bajor Hertzegné, István Hitvesse - pedig nem már mint Déryné if.Asz. a színlap tanúsága szerint. (Katona ekkor reménytelenül szerelmes volt az ünnepelt színésznőbe, s így különösen beleélhette magát a királyiférj szerepébe.) A darab István megkoronázása előtt játszódik, annak a helyzetnek a tragikumában, amikor Istvánnak választani kell: Európa vagy a hagyomány. „Az európai civilisatio és a kereszténység apostolát Istvánt állítja szembe Kupával, a nemzeti szabadság, a hazai szokások, erkölcsök és vallás hősével" - írja a darabról Bodnár Zsigmond. S teszi hozzá, az ilyen darab Magyarországon soha sikert nem arathat, mert „századok óta a nemzet élete nem volt egyéb, mint szakadatlan harc az idegen befolyás és a külföldiek betolakodása ellen." Az nem lehet, hogy „a magyar szabadság hősét egy német vezér' ' győzze le. Érdekes módon az előadások közben örök nézőtéri konfliktus dúl. Miközben mindenki meggyőződött arról, hogy István király mindent amit tett, helyes és jó, s egyedül lehetséges volt, mégis ha megjelenik előtte a színpadon valamelyik ősmagyar alak: Kupa, Vazul, Sebő, Rádó, Csete, Zerénd, Réka - a szíve hevesebben dobog s tán szurkol is neki. Lehet, hogy titokban valamennyien Koppányok maradtunk? Katona darabjában Kupa, aki a szerző szerint sümegi vezér, a „lév-nyalók", a németek befolyása, a magyar szokások és mivolt elhagyása ellen emel szót és kardot. István bölcs, higgadt és békéltető. Végső összecsapásukban, amelynek színhelye az ostromlott égő veszprémi vár, Gizella alig tűnik fel s alig jut szóhoz. Amikor szót kap viszont máris ott a Gizella megítélés két eleme. Az egyik, a férjét védő, óvó szeretete a vad, lázongó magyarok között. A másik: németsége, amely áttételesen számára egyúttal küldetése is: a kereszténységet jelképezi e barbár országban s neki feladata ezt minden áldozat árán is megtartani. E két érzelem viaskodik benne s az 53