Gizella és kora (Veszprémi Múzeumi Konferenciák 4. 1993)

Praznovszky Mihály: Gizella alakja a magyar történelmi drámákban

A valódi Gizella azonban az ármánykodó, az igaz magyarság megrontója volt a Képes Krónika szerint. Amikor István király halálát érezte, Vazult akarta a trónra emelni. „Meghallotta ezt Gizella királyné - írja a Képes Krónika ismeretlen szerzője - tanácsot tartott Budával, ezzel az alávaló emberrel és nagy hamarsággal elküldötte követét, név szerint Seböst, ugyannak a Budának fiát abba a börtönbe, ahol Vazult őrizték. Sebős tehát megelőzte a király küldöttét, kitoltva Vazul szemét és ólmot öntött fülének üregébe..." Gizella szándéka teljesen nyilvánvaló: olyan királyt akart a trónra tenni, ebben az esetben a velencei Pétert, hogy valójában ő uralkodhasson. „Az volt a céljuk, hogy Gizella királyné kénye-kedve szerint cselekedhessek, és Magyarország - szabadságát elvesztvén - akadálytalanul a németek alá rendeltessék." íme tehát az ismert kép: a cselszövő, az ármánykodó, az idegen uralmat behozni akaró királynő. (Az ilyen magyar királynők sora később még gyarapodni fog: gondoljunk csak Gertrúdisra vagy Beatrixra!). Ennek az ellentmondásos képnek a kialakításában közrejátszódtak az ellentmondásos külföldi egykorú források is. Az Altaichi évkönyvekben szó sem esik Gizella tettéről. Itt egyértelműen István király az, aki dönt az utódlás kérdéséről: „A jó emlékű István király... mivel fia még az б életében meghalt, és mivel más fia nem volt, őt (Pétert) örökbe fogadta és trónörökösévé tette; testvérének az uralkodásra méltóbb fiát pedig, mivel ezzel nem értett egyet, megvakíttatta, fiait pedig száműzte." Ez a forrás nagyjából egyidóben keletkezett a Szent István legendákkal. Nem sokkal később Albericus Világkrónikája, amelyben ismét a torzított kép áll előttünk: „... ez a Gizella királyné - úgy mondják - sok gonoszságot művelt azon a földön, végül a király halála után, méltón megbűnhődve, megölték." 1488-ban jelent meg Thuróczy János: A magyarok krónikája című munkája, amelyből minden valószínűség szerint a későbbi történetírók is merítettek, miként támaszkodott maga Thuróczy is a korábbi krónikákra műve összeállításakor. Gizella nála is ellentétes egyéniség: kegyes királynő, de ravasz politikus, aki István halála idején lép fel igazán. Meghallván a király szándékát „tanácskozni kezdett Budával, ezzel az ocsmány emberrel..." s küldte el Sebest Vazulhoz, aki tette azt amit tett. Gizella szándékait egyértelmű motívum vezérelte - a krónikaíró szerint - hogy testvérét (!) Pétert a trónra segíthesse s így б „akadály nélkül, kénye kedve szerint betölthesse akaratát és indulatait s Magyarország elveszítvén szabadságát, a németek hatalma alá vetettessék." Bonfini, Mátyás király jeles humanistája - talán éppen világnézetéből adódóan is - képtelen volt elfogadni azt a feltevést, hogy egy nő egyszerre 50