Gizella és kora (Veszprémi Múzeumi Konferenciák 4. 1993)

Rainer Pál: Magyarország királynői az Árpád-korban

területén többfelé, szétszórva helyezkedtek el. Nagyobb összefüggő birtokállományaik voltak: a segesdi ispánság, az erdélyi Beszterce környéke, az abauji Vizsoly környéke, Pest és Pozsega vármegyék. A királyi és királynéi birtokok azonban nem különültek el minden esetben élesen egymástól. Királynéink önálló udvartartással rendelkeztek, amelynek legkorábbi nyomai a XIII. sz.-ból maradtak fenn. A királynének éppen úgy megvoltak a saját tisztségviselői - kancellár, udvarbíró, tárnokmester, pohárnokmester, asztalnokmester, lovászmester, stb. - mint a királynak. Árpád-kori királyasszonyainkról viszonylag igen keveset tudunk. A XIX. sz. végéig jóformán nemegyszer az is vitás volt, hogy melyik királyunknak ki volt a felesége. A források és a történeti feldolgozások gyakran egymásnak ellentmondó adatokat tüntettek fel. A helyzet nagymérvű tisztázását alapvetően elősegítette Wertner Mór 1892-ben Nagybecskereken megjelent munkája - „Az Árpádok családi története" - amely valószínűleg napjainkig is a legkimerítőbben tárgyalja e témát. Péter, Aba Sámuel és II. László királyaink feleségeinek még a nevüket sem ismerjük. Kálmán király 1. feleségét az 1960-as évekig Buzilla néven emlegette a szakirodalom, mígnem kiderült, hogy e név téves olvasás eredménye, s a királynét feltehetően Feliciának hívták. Legtöbb királynénknak ismeretlen a születési éve, némelyiküknél a házasságkötés időpontja is kérdéses. A szakirodalomban előforduló évszámok többnyire becslések eredményei. Magyar királynévá válásuk előtti előéletük - leszámítva néhány kivételt - meglehetősen ismeretlen. Capet Margitról (III. Béla 2. nejéről) tudjuk, hogy Béla királlyal való házasságkötésekor már Henrik angol trónörökös (+ 1183) özvegye volt. Többi királynéinknak feltehetően az Árpádokkal kötött volt az 1. házasságuk. Ahány ember, annyi féle - tartja egyik közmondásunk. így volt ez koronás asszonyainknál is. Bővebbet főleg azon királyasszonyainkról őrzött meg az emlékezet, akik valamilyen módon belefolytak az ország kormányzásába, s ennek következtében tetteiket feljegyezték az évkönyvek. Első, s egyben egyik legjelentősebb királynénk, Gizella szerepe közismert a magyarság térítésében. Vérbeli „politizáló alkatú" királyné volt Judit, Salamon királyunk felesége, III. Henrik német-római császár leánya. Főként gazdasági újítások fűződnek a nevéhez. Többek között ő honosította meg hazánkban - Rajna-vidéki zsidók közreműködésével - az évenkénti pénzújítás- és rontás szokását, amelynek révén a királyi udvar jelentős haszonra tett szert. Hasonló alkatú személyiség lehetett Ilona királyné, II. Béla felesége, Uros szerb nagyzsupán leánya. Vak férje helyett gyakorlatilag ő kormányozta - természetesen a főurak segítségével - az országot. Az 113l-es aradi országgyűlésen az ellenpárti főemberek (68 fő) lemészárlása - mint közismert - az б indítványára történt. 40