Gizella és kora (Veszprémi Múzeumi Konferenciák 4. 1993)

Egon Boschof (Passau): A bajor-magyar kapcsolatok Gizella korában

vékenységre nyújtottak lehetőséget, amelyeket egy tetterős és határozott szellem ki tudott használni, hiszen a birodalom is érdekelve volt a Magyarországhoz fűződő jó kapcsolatokban, miután 973 márciusában egy magyar küldöttség jelent meg I. Ottó Quedlinburgban tartott udvari összgyulésén. Már ezen hivatalos kapcsolatfelvétel előtt Wolfgang barát 972-ben missziós jellegű utazást tett Magyarországon. Rövid és nem nagyon eredményes működése után Pilgrim püspök magához hívatta. Személyének Passauban történt felülvizsgálata meggyőzte a püspököt arról, hogy itt nem egy kalandorról van szó, hanem egy igen meggyőződéses hittérítőről, de mégsem engedte vissza a magyar működési területre, hanem eredményesen szorgalmazta kinevezését az éppen üressé vált regensburgi püspöki székre. Valószínűleg ilymódon akarta megakadályozni, hogy olyan misszionáriusi tevékenységet folytassanak azon a területen, amely felfogása szerint az ő egyházkerületének az illetékességébe tartozik, amelyet nem б kezdeményezett. Pilgrim magasan szárnyaló tervei azonban nem voltak megvalósíthatók. Természetes, hogy Salzburgban ellenintézkedéseket tettek és az egész felső és alsó Pannoniára, mint saját illetékességi területre igényt tartottak: ez valószínűleg magának Istvánnak sem állt érdekében, hogy amikor éppen a magyar egyház létrehozásán fáradozott, túl erős bajor-német befolyás érvényesüljön. Hogy milyen erős volt valójában a birodalmi egyház részéről a támogatás, nem állapítható meg. Hogy Gizella a misszionáriusi tevékenységet energikusan támogatta, erősen kihangsúlyozta a krónikás Sigebert von Gembloux is, aki néhány évvel az említett események után írt erről. Szerinte István áttérése, illetve az egész magyar népnek a kereszténységre való áttérése teljes egészében Gizella kezdeményezésére vezethető vissza, hasonlóan ahhoz, ahogyan a későbbi krónikás Ekkehard von Aura állítja, hogy még a házasságkötés feltétele is István előzetes megkeresztelése volt. Ezek minden bizonnyal túlzások és inkább a legendák körébe tartoznak. Hermann von der Reichenau, aki közelebbi tanúja volt az eseményeknek, óvatosabb ennek megítélésében, habár ő is azt mondja Gizelláról, hogy őt mint „hitének túszaként" (obses fidei) küldték Magyarországra, hogy az összefüggést a házasságkötés és a keresztény hitre való áttérés között demonstrálja. István életrajza csak általánosan szól Gizella királyné tevékenységéről: feladata az újonnan létesített templomok liturgiái eszközökkel és egyházi ruhákkal történő felszerelése volt. A források szerint a királyi pár a székesfehérvári Miasszonyunk templomot különösképpen támogatta, István ugyanis ezt a templomot jelölte meg dinasztiájának koronázási és temetkezési helyéül. Ezen Istenháza számára István és Gizella 1031-ben egy pompás, aranyszálakkal és gyöngyökkel díszített „Glockenkasselt' ' adományoztak, amelyet később átalakítottak a magyar uralkodók koronázási palástjává. A hímzéseket olyan technikával készítették, amely Regensburgban volt honos. Ezért úgy véljük, hogy bajor apácák is rész vettek a munkában. 33