Gizella és kora (Veszprémi Múzeumi Konferenciák 4. 1993)

Egon Boschof (Passau): A bajor-magyar kapcsolatok Gizella korában

hanem a feleségének családjából, középkori szokás szerint elismerte azt, hogy ezeket előkelőbbnek tartotta. Ha szabad hinnünk Aventin beszámolójának, úgy István 1027-ben vagy 1029-ben egy regensburgi országgyűlésen fiának Imrének (Emerich), Civakodó Henrik (Gizella apja) unokájának követelte a bajor hercegséget. Ugyanakkor a trónörököst 1020 körül egy bizánci nemes családból származó hölggyel, talán az 1028-ban császárrá lett III. Romanos Argyros (1028-1034) leányával házasította össze. Úgy tűnik, hogy a magyar politika számára újabb perspektíva nyílt meg: középhelyet elfoglalni a görög kelet és a latin nyugat között. Imre hercegnek 1031 szeptemberében bekövetkezett tragikus halála véget vetett ennek az elképzelésnek. Kiindulhatunk abból, hogy István a magyarországi egyház létrehozásához megkapta a birodalmi egyház, de különösképpen a bajor püspökségek szellemi-lelki támogatását. Szoros kapcsolatokról tanúskodik az esztergomi metropolitának, Anasztáziusznak a részvétele a Bambergi Püspökség alapítását eldöntő 1007-es frankfurti szinóduson és a bambergi dómnak 1012ben történő felszentelési ünnepségein. Egyébként a bajor egyház röviddel a lechfeldi csata után szembeszállt a dél-keleten kibontakozó missziós ténykedéssel és éppen a passaui püspök Pilgrim volt az, aki ebben a rangban való felemelkedés esélyét látta és megkísérelte ennek kihasználását. A VI. Benedek vagy VII. Benedek pápához írt levelében - utalva új feladatkörére - megértést kér, mivel eddig nem vált lehetővé számára, hogy Rómában ad limina látogatást tegyen. Állítólag maguk a magyarok hívták meg őt, hogy az országban az evangéliumot hirdesse és azután bízott meg ezzel a feladattal erre alkalmas férfiakat, barátokat és különböző rangú egyházi személyeket. Az eredmény lehengerlő volt és ez elég ok volt arra, hogy javasolja a pápának a püspökök bevetését a missziós feladatok elvégzésébe, mivel egyedül nem tud eleget tenni a feladatoknak. Itt utalást tesz arra, hogy Pannoniában és Moesiában a rómaiak és a gepidák idejében hét püspökségi székhely volt, amelyek a lorchi (Lauriacum) egyház alá tartoztak és kéri a pallium megküldését, amelyet az elődei a metropolita jeleként mindig is viseltek. Ez az írás is a hírhedt Pilgrim-féle hamisítványok körébe tartozik, amelyek elsősorban azt a célt szolgálták, hogy a lorchi tradícióra való hivatkozással Passaut metropolita székhellyé nyilvánítsák és ezzel kikerüljön a salzburgi egyházkerületből. Valószínű, hogy ez az írás sohasem jutott el a pápához és kérdéses, hogy a passaui püspök valóban komolyan gondolta-e egy passaui egyházkerület létesítését együtt a magyar egyházmegyei püspökségekkel. De tervei nem voltak annyira elképzelhetetlenek, mint amennyire első pillanatra látszanak. Mindenesetre 968-ban, tehát néhány évvel Pilgrim pontifikációs ténykedése előtt, Magdeburgot érsekségi rangra emelték és 975/76-ban, vagyis abban az időben, amikor a Pilgrim-féle hamisítványoknak legalábbis egy részét írták, hozták létre a prágai és az olmütz-morvai püspökségeket. A keleten végbemenő változások sokféle te32