Gizella és kora (Veszprémi Múzeumi Konferenciák 4. 1993)

Egon Boschof (Passau): A bajor-magyar kapcsolatok Gizella korában

A házasságkötés politikai háttere nyilvánvaló. Csak röviddel a házasságkötés előtt tért át Vajk, Géza fia és utódja, a keresztény hitre és vette fel megkeresztelésekor az István nevet. Ennek az eseménynek valószínűleg világtörténelmi jelentősége volt: itt ugyanis nemcsak egyetlen fejedelem megtéréséről van szó, hanem ezzel - korabeli nemzetségi vallásjog szerint - az egész népét térítette át az új hitre és - ami a legfontosabb - csatlakozott a nyugati világrendhez, Rómához, a latin beállítottságú kereszténységhez. Civakodó Henrik bajor herceg leányával kötött házassága, aki a birodalmat kormányzó uralkodóház egyik oldalágához tartozott, igazolta ezt a váltást: a 955 utáni években lassan letelepedő nomád nép fejedelme számára ez rendkívüli tekintélynövekedést jelentett, annál is inkább, mert a bajor hercegnő édesanyja Gisela révén, aki a burgundi király Konrád lánya volt, még Nagy Károly utódjának is számított. Ez a házasság kétségkívül hozzájárult ahhoz, hogy Istvánt 1001-ben királlyá koronázhatták. Ez István kezdeményezésére és a császári-pápai együttműködés eredményeként jött létre. A régi, sok vitát kirobbantó kérdés, hogy vajon a magyar uralkodó a koronát, mint a regia dignitas szimbólumát III. Ottótól vagy II. Szilveszter pápától kapta-e, mindenképpen csak a nem történelminek nevezhető, nemzeti presztizs-okokra vezethető vissza. A Merseburgi Thietmar beszámolója szerint egy kortársi forrás eléggé világosan kifejezésre juttatja, ami az évezredforduló politikai történelmi helyzetéből anélkül is magától értetődőnek kellett hogy legyen: a császár hozta meg a döntést és a pápa minden jel szerint hozzájárult a királlyá avatás szertartásához. Éppoly kevéssé kétséges az is, hogy a korona átadása nem a császár hűbéri fennhatóságát, hanem annak eszmei előjogát dokumentálta. III. Ottó egyetemes birodalmi koncepciójában Magyarország sajátságos helyet foglalt el és az egyházi szervezet felépítése, mely együttjárt az esztergomi egyházi metropolis létrehozásával, kihangsúlyozta az új királyság politikai-egyházi önállóságát. Tehát a renovatio imperii romanorum császári koncepciójában ki kell emelni az egyetemes keresztényi vonatkozásokat. I. István, akárcsak a lengyel fejedelem Boleszlav Chrobry, a császár küzdőtársaként, kooperátoraként tekinthető a kelet keresztény hitre való áttérítésében. Az 1002-ben bekövetkezett kormányváltás, amikoris III. Ottó halála után II. Henrik, Gizella testvére lett az ország uralkodója, semmi sem változott Magyarország és a birodalom közötti jó viszonyban. Minden jel arra mutatott, hogy István király saját államának felépítésekor bizonyos területeken a bajor viszonyokat tekintette példaképül. így például az első törvényhozásban nyilvánvalóan felfedezhető a bajor törzsi jog, a Lex Baiuwariorum hatása, de a pénzverésben is, amelyet István király vezetett be, ugyancsak a Henrik herceg által veretett regensburgi féldinár (Halbdenar) ismerhető fel. A kancellária felépítésében is Henrik támogatta sógorát. A bajor kapcsolatok jelentősége a magyar király számára a saját és Gizella gyerekeinek név30