Reformkori magyar irodalmunk és a gondűző borocska (Veszprémi Múzeumi Konferenciák 3. 1991)

Horváth Júlia: A „szőllő lév”-től az elfogyó borig. A szimbulummá válás folyamata Vörösmarty költészetében

A Búcsúzó megírása után hét évig — versben legalábbis — nem szól a búfelejtő italról. 1830 körül megsokasodik azon költemények száma, melyekben a bor mint jó vagy rossz önmagában, valamivel párhuzamba vagy ellentétbe állítva fontos szerephez jut. A Puszta csárda című helyzetdal sikerült népiességét Toldy Ferenc már 1830-ban méltatta a Tudományos Gyűjtemény hasábjain: ,Д Vörösmarty csárdai dalában igaz magyar életet, hangot, magyar jó kedvet találunk."

5 ,,Valami lóhátas legény, alighanem betyár" — ahogy a dalolót Horváth János nevezi

6 — borra, kenyérre, leányra és szerelemre, az élet nyújtotta javak legjobbjaira vágyik. Időrendben ezután íródott, mégis egész más hangulatú a Laboda kedve с vers. Itt a bor nem búfelejtő, szomjoltó, hanem az elzüllés oka és eszköze. Szegény tántorgó Laboda szánalomra méltó, tragikomikus figura. Bizonyos szempontból egyedülálló alkotás ez: bár kétségtelen, hogy a bor túlzott fogyasztásának kellemetlen következményei is lehetnek, ezekről nem szól több Vörösmarty-vers. 1830. január elsejei keltezéssel három mű íródott. Az Ártatlanság köntösében . . ., Az öröm édes bor ... kezdetűek és az Újesztendei szép kívánság című. Ez utóbbi szabályos újévi jókívánságok csokra, az előző kettőt a jó és a rossz, az öröm és a bánat italhoz hasonlítása fűzi össze. Az italkeverő szerepét játszó sors jelenléte erősíti a bor jelképes értelmét. Az öröm édes bor, keserű a fájdalom és bú, Annak az ég, ennek barna hazája pokol. Kettő közt aki él, a bolygó földön az ember A sorsnak kéziből issza keverve borát. 1830— 31-ben epigrammák egész sorában jut fontos szerep a bornak. A Hogy tokajid nem jó . . . kezdetűben kegyetlen bírálatot mond dr. Kovács Mihály orvos, egyetemi tanár akadémikus és szőlőtulajdonos tudományáról és boráról. „ .. . mákszemnyi különbség sincs a tőke s fejed közt, Van borod, és müd közt: ez fanyar, az savanyú. Az Egri bor viszont kitűnő mert: „a barna pogány vér S lelke Dobónak forr" benne. Az újítás ellenségeihez intézett epigrammában leleplezi a ,,ráncos homlokú", a régihez görcsösen ragaszkodó urakat, mert az új bort, az új kenyeret és az új s ifjú menyecskét azért ők sem vetik meg. A Buksihoz című négysorosban a személyiségét, életélményeit mindig elrejteni igyekvő költő magáról is szól: 51