Reformkori magyar irodalmunk és a gondűző borocska (Veszprémi Múzeumi Konferenciák 3. 1991)
Horváth Júlia: A „szőllő lév”-től az elfogyó borig. A szimbulummá válás folyamata Vörösmarty költészetében
mánk szempontjából nem közömbös, hogy az ősz áldásai közül a szőlő érését, a ,,szőllő lév" hordóba töltését és borrá forrását tartja a leghasznosabbnak. A borról hat évvel később, 1822-ben, a Börzsönyben írott két versében olvashatunk ismét. A Szigetvár című egy előző évi, a Perczel fiúkkal együtt tett kirándulás élményéből született. „Siklósról Pécsen át Szigetvárra mentünk — olvashatjuk Perczel Mór emlékirataiban — Képzelhető, mi lángoló érzettel sietnénk a vár megtekintésére. Körüljártuk a bástyázatot, megvizsgáltuk a kazamatákat, a boltozatokon lógó erős vasgyűrűket. S mindig Sziget dicső védelmének részleteit újítgattuk föl emlékezetünkben, amint azt nemcsak a történetből, hanem a költő Zrínyi után ismertünk, mely Vörösmartynak kedvenc olvasmánya vala, s melyből nekünk is sokszor olvasott és magyarázott." 3 A Perczel családnál töltött évek alatt Vörösmarty hazafias lírája határozottan osztrákellenes élt, függetlenségi tartalmat kapott. Több verset írt a magyar történelem kiváló alakjairól — Rákócziról, Toldiról, Dugonics Tituszról — példaképül állítva őket „elfajult" kora elé. A jelen korhoíása, a múlt dicsőítése — s a köztük feszülő ellentét — sok későbbi nagy költemény témája — elsőként a Szigetvár c. versben jelenik meg: Te a hazáért halni tudál; dicső! Mi nem tudunk már érte csak élni is-, Mikor szűnünk meg bor, szerelem között A hon virultát messze felejteni? kérdezi a költő a borivást is felelőssé téve ily módon a sivár jelenért a hazafiatlanságért, a semmittevésért. A Búcsúzó Horváth János szerint 4 Pálóczi Horváth Ádám De mit töröm fejemet kezdetű közismert nótájára íródott. Vörösmarty a verset ,,megtrochaizálta", a hangulatot a bordal-szerű témával könnyebbé tette: Búfejtésül utolszor Még igyunk hát-, Mert ki tudja? - tán utolszor Látjuk egymást. Tölts Simon te, tölts Peti, Szűrd kupámat is teli; Üssük össze. 50