Reformkori magyar irodalmunk és a gondűző borocska (Veszprémi Múzeumi Konferenciák 3. 1991)

Ferenczy Miklós: Komáromi adalékok Csokonai bor-kultuszához

nélkül repkedett az ő lelke mindenfelé, hol magához való teremtéseket, embereket, pajtásokat, örömöt, társaságot látott. Az ő kollégiumi szerencsétlensége után az emberek gyanúsak és gyűlölségesek kezdtek lenni előtte. A hideg látogatást, esmerkedést, udvarlást, aufführolást, audienciát, és esmeretlenekkel való összejövésben gyanús üres és csak az unalom űzésére való diskurzust ki nem állhatta." Azt írja még Domby Márton, hogy Csokonai a szívéhez közelálló barátokat kereste, akiknek a társaságában nagyon jól érezte magát. Szerette az egyszerű és szerény embereket, a tudásukkal nem dicse kvőket, szerette a magányt, (különösen csalódása után) és szívesen kiutazott többek között Kábára, Erős János tiszteleteshez, ahol a falusi levegő—ég és botanizálás igen jó hatással volt reá. Csokonairól már Debrecenben sokan azt tartották, hogy részegeskedett. Domby Márton szerint „ez a beszéd már akkor is hallattatott és ennél fogva erre már akkor is figyelmetes voltam. Akik vele hosszadalmasabban barátkoztak, vagy részegnek látták, jobban tudhatják. Én, ki vele csak három vagy négy esztendeig barátkoztam, ezt a vallást (vallomást) tehetem: hogy vele a Hegyalján is, Debrecenben is sokat mulatván, azaz borozván, a bortól megvidámodottnak ugyan elégszer, részegnek pedig sohasem láttam." A tudós Kocsi Sebestyén szerint: ,,nékem jó szentimrei borom lévén Böszörményben nálam mulatott gyakran tekintetes Nagy István patriótájával és poéta társával, de csak borosnak sem láttam soha." Tápay Szabó László szerint Csokonai az 1797—98-as években már nevezetes poétának számított, mint írta: ,,Komáromban Csokonait híres embernek tartották. Az öreg urak is mindenütt kedvelték a társaságot mindig nagyszerűen mulattató költőt." A Boldogság című versében, amint írja, Komáromban látogatást tett Vajdáéknál, de a bor itt sem maradhatott ki: A boldogság Most jázminos lugasban, E nyári hűvös estvén, Lillámmal ülök együtt: Lillám velem danolgat És csókolódva tréfál Mig barna szép hajával Zefír susogva játszik. 41