Reformkori magyar irodalmunk és a gondűző borocska (Veszprémi Múzeumi Konferenciák 3. 1991)

Kisfaludy Sándor: Csobánc (Részlet)

Kisfaludy Sándor CSOBÁNC (részlet) Ülj mellém a kandallóhoz, Fel van szítva melege; Csobánc-várról, édes-kedves, lm! Halljad, egy agg rege : Múlt szüretkor Badacsonyon Ezt Múzsámtól vettem én, Egykor, midőn magam bolygék A hegy szirtes tetején. Sok történt ott, amióta E pompás hegy földjébe Szőlő s gyümölcs ültetődvén A vadonnak helyébe, Esztendőnként sok úri nép Gyűl oda a szüretre : — László s Rózsa szerelmek is Ott kelt e bús esetre. 1. „Szép,jó s vitéz volt a kedves, Nemcsak Vasban, Szálában Volt legelső, — nem volt mása Mátyás birodalmában; Termetének annyi éke Nem volt minden kelleme; Bő értéke, híres neme Nem volt minden érdeme : 2. Fellengező, erős lélek, Éles, mely tűz-értelem, Nemes, bátor, igaz, nagy szív, Lángoló hív szerelem Voltak azon tulajdoni, Melyek őtet szememben Egyetlenné s — örökössé Tevék az én szívemben. 3. Itt ült velem legutolszor, Engem általölelvén, — Hű szerelme szerelmemnek Teljesen megfelelvén. Szüret vala itt akkor is : A Balaton háborgott, Zúgott a hegy a nagy szélben, Hajh! és szívünk csikorgott!" — 4. „Isten hozzád, Rózsa lelkem! Megyek, úgy mond, Budára; S kikeletre Bátoryval Onnan török nyakára. Teli, hallom, vitézekkel Immár Mátyás udvara, S én ne mennék? — Aki nem megy, Nem nemes, nem — magyar a'. 35