Reformkori magyar irodalmunk és a gondűző borocska (Veszprémi Múzeumi Konferenciák 3. 1991)

Édes Gergely: A borkancsóhoz

Bezzeg a vidám lelemény cikázna ott, hol ily jó bor velem éjtszakázna! Scriberet bezzeg tudom a Poéta Carmina laetal írna ám nemcsak pedig ímmel-ámmal Sőt az apró vers sok ezernyi számmal Láthatóképpen karikázna tőle; Folyna belőle. Most pedig kancsóm! ha mi még van ott benn Add,ki; öntsük mind garadunkra; bölcsen így 'éühödjühk még nekem innom adhatsz S meg nem apadhatsz. Majd, ha Mádimtól kebelem megázik S a velőmig jó szeszi felcikázik Fognak édesden szemeim lehunyni S búim alunni. 26