Reformkori magyar irodalmunk és a gondűző borocska (Veszprémi Múzeumi Konferenciák 3. 1991)

Z. Szabó László: A bordalok előképei a 19.század első évtizedeinek lírájában

Általánosságban azonnal megállapítható, hogy nincs a kornak egyetlen költője sem, aki ne hódolt volna a divattá lett bordal írásának. Megállapítható az is, hogy ezek a művek egyszerre viselik magukon a népköltészet felületes ismeretéből adódó hatásokat, valamint a copfnak és a rokokónak, de még a klasszicizmusnak a divatját és stílusjegyeit. A 18. század utolsó évtizedeiben a különböző irányzatokhoz tartozó költők nem a dal esztétikai sajátosságait jelenítették meg költészetükben, hanem a bor dicséretekor a magyar bor utolérhetetlenségét hirdették. Jellemző erre Mátyási József A magyar borról írott verse, amelyik a Semminél több valami című Pozsonyban 1794-ben megjelent kötetében található. Miután a tokaji hegy leve ellenében a klasszikus irodalomból ismert borokat emlegeti, így a falernumit, a rajnait és a Burgund táján termetteket, azt követően himnikus dicséretét zengi Tokaj borának. A dicséret kritikátlan volta egyértelműen a nemesi patrióta szemlélet mindenekfelett-valóságát jelzi; kicsit eltúlzottan és kicsit a 18. századvéghez kötő dötten mintegy a magyar jellem egyik fővonásának tartván a bor fogyasztását. Mátyási József versében ezt így sorolja elő: Mintáz arany egyéb ércnemeket fénnyel: Úgy haladnak ezek más borokat kénnyel. Drága illatjokat érzed ha szagolod, Édesden csiklandik gégéd ha kortyolod. Éltető melegét testednek nevelik, A jó vért bővítik, s pirosra szinelik. Gyakran orvosolják a külső sebeket, Sőt néha gyógyírnak belső sérelmeket, S nevezhedd udvarok gyönyörűségének, Mert tetszenek minden királyok ínyének, Minden nemzet azért mely borunkat issza, Éljen Magyarország! ezt kiáltsa vissza. Csak mellékesen jegyzem meg: többek között a bor szeretete kapcsolhatta Mátyásit Fekete János grófhoz, aki amikor Voltaire-пек megküldte francia nyelvű kötetét, a Mes rapsodies-t, egy hordó tokajit is mellékelt hozzá. A kortárs költők közül Orczy Lőrinc, Ányos Pál vagy a teljesen más szemléletű Szentjóbi Szabó László is megjelenítették verseikben a bor értékeit. Az Ányos Pál teremtette dalban, A víg társaságról címűben az igazi együttlét egyik feltételének a bor fogyasztását tekinti. így vall ennek szükségességéről : 19