Reformkori magyar irodalmunk és a gondűző borocska (Veszprémi Múzeumi Konferenciák 3. 1991)

Wéber Antal: A bor mint ihlet és metafóra

Wéber Antal A BOR MINT IHLET ËS METAFORA E téma, mondhatnók, gazdag és kimeríthetetlen. A jeles ital s a fogyasztását követő mámor élménye köztudomásúlag már az Ószövetségben előbukkan, s azóta e kettős élmény megszakítatlan folyamatként húzódik végig a kultúrtörténet minden szakaszán. Érdekes módon elsősorban pozitív élmény formájában. Az irodalom, képletesen szólva, inkább iszik bort, s csak ritkán vetemedik arra, hogy vizet prédikáljon. Ám ebben ajelenségben egy sajátos, az emberi élet főbb eseményeivel kapcsolatos transzformáció megy végbe. A borivás kitüntető alkalommá válik, s az a lelkiállapot lép előtérbe, melyben az alkalom reflexiói, az emberi helyzetből adódó gondolati élmények alakulnak költői tárggyá. A mámort előidéző ital tehát nem annyira oka, mint inkább ürügye a szólásnak, igaz, hogy derekas ürügy. Ez az évezredes ihletforrás tudós rendszerező igénnyel bukkan fel a poétikai összefoglalásokban, főképp a dalok kategóriájában. Idézzük csak fel az 1926-ban megjelent Ványi-féle magyar irodalmi lexikon szabatos meghatározását: ,,A dal, aszerint, hogy költőjét milyen hatás ihlette, lehet:vallásos, hazafias, szerelmi vagy bor-dal." Már a felsorolásra is érdemes odafigyelni. Ha napjaink nehézsúlyú irodalomtudományának filozófiai szóhasználatát követnénk, akkor ahhoz az értéktani, axiológiai következtetéshez juthatnánk el, miszerint a borivás, mint ihlető a pozitív értékek sorában az előkelő negyedik helyet foglalja el, mégpedig nem is annyira alárendelten mint inkább az első három mellé rendelve a kifejezetten emelkedett, sőt patetizált értéktartományok egyikében. Ami a borivást, hangsúlyozom: mint alkalmat, ilyen előkelő helyre emeli a poétikában, annak oka a társadalmi együttélést szabályozó tradíciókban rejlik. Az idők elejétől kezdve van egy hajlam a társadalmi szerveződésben arra, hogy a kisebb-nagyobb, szűkebb vagy tágabb körű, valamiféle ünnepélyes, de mindenképpen kitüntetett esemény rituális tartalmat kapjon. Ettől már csak egy lépés a szimbólumképződés mozzanata. Szinte felesleges emlékeztetnem arra, hogy a bor vallásos szertartásokban is helyet kap, a vér, azaz élet jelképeként. E körülményekhez bizonnyal hozzájárultak a bor erősítő, felfrissítő hatásához kapcsolódó képzetek. Ezt a feltételezést korunk reáltudománya köztudomásúlag szkeptikusan fogadja, s mint medicinát csak 9