A Napóleoni háborúk és a magyar nemesség (Veszprémi Múzeumi Konferenciák 2. 1992)

Vigh Annamária (történész-muzeológus, Budapesti Történeti Múzeum, Kisecelli Múzeum, Budapest): Adalékok a hazai bonapartizmus történetéhez az Országos Széchenyi Könyvtár kézirattárának és a Budapesti Történeti Múzeum Kiscelli Múzeumának forrásai alapján

merült a napóleoni külpolitika segítségének felhasználása Magyarországon. Nagyon valószínű, hogy e nemesi reformerek nagyrészét szabadkőműves kapcsolataik is összetartották. 1806-ban Napóleon parancsára a velencei állam különböző részeiben szabadkőműves páholyokat szerveztek. Ezek a páholyok időről időre emisszáriusokat küldtek Magyarországra és természetesen felvették a kapcsolatokat az itteni páholy tagokkal. Közkeletű az a megállapítás, hogy a szabadkőművesség jelentőségének egyik kulcsa az volt, hogy programszerűen fogta össze a különféle társadalmi kategóriákat, különböző hiten élőket, és ily módon mind a társadalmi, mind az ideológiai feszültség valamilyen enyhítésén munkálkodott. Magyarországon néhány protestáns mágnáscsalád, nagyszámú nemesség, és az általában külföldön iskolázott értelmiség legjava csatlakozott a szabadkőművességhez. A hazai szabadkőművesség történetére vonatkozóan nagyon sok fontos információt nyújthat Berzeviczy Gergely életpályája.

25 Ő az a reformpolitikus, akinek életműve szinte kapocsként köt össze egy nemzedéket, mely a jozefinizmus gondolatköréből kiindulva és ezekből építkezve a magyar Reformátorok Társaságán keresztül eljut a bonapartista eszmékig. Nem véletlen, hogy Berzeviczy neve fordul elő legtöbbször a már idézett lengyel—magyar felkelési tervekben is. H. Balázs Éva kutatásaiból vált ismertté, hogy Berzeviczy 1796-os lengyelországi utazása politikai indíttatású is volt. A már idézett Zichy Károly országbíró igen nagyra értékelte a fiatal Berzeviczy tehetségét és pártfogójaként hivatali karrierjének elindításában fontos szerepe volt.

26 Berzeviczy, mint a budai olvasókör tagja, Zichy Károly szűkebb baráti köréhez tartozott. Témánk szempontjából Berzeviczynek az a két munkája érdemel különös figyelmet, melyeket Napóleonhoz írt. Az első, Berzeviczy levele Napóleonhoz a magyar protestánsok védelme ügyében.

27 A második, alkotmánytervezete (1809), mely 55 oldalon ismerteti Magyarország általános helyzetét, majd 78 konkrét reformjavaslatot sorol fel.

28 A kéziratot maga Berzeviczy fogalmazta franciául, nyelvtani hibáit azzal mentve, hogy húsz év óta nemigen volt alkalma e nyelvet gyakorolnia. „Az osztrák ház vereséget fog szenvedni, és valószínűleg elveszti trónját" — írja a szerző, majd így folytatja: ,piálunk ezt hinni bűn, de én erősen így látom. E katasztrófa Magyarországnak igen üdvös lehet, én szeretném remélni, hogy lesz is."

29 Egyelőre megválaszolatlan az a kérdés, hogy eljuthattake ezek a dokumentumok Napóleonhoz.

30 De e választól függetlenül is biztosan állítható, hogy Berzeviczy hangja volt a legradikálisabb, s ami talán még fontosabb, az adott magyar helyzettel leginkább számotvető. Dolgozatunk keretei nem teszik lehetővé, hogy valamennyi felsorolt kéziratot számbavegyünk, de mégis fontosnak tartjuk, hogy szóljunk a forrásanyag azon — számban jóval jelentősebb — részéről is, mely a Napóleon ellenes erőket mutatja be. Igen érdekesnek tűnik az a francia nyelvű levelezés, melyet egy osztrák táborszernagy, Comte de Grunn folytatott Ligne herceggel és Stadion külügyminiszterrel.

31 Az 1809-es, Napóleon elleni had98