A Napóleoni háborúk és a magyar nemesség (Veszprémi Múzeumi Konferenciák 2. 1992)

Vigh Kálmán (főiskolai docens, Berzsenyi Dániel Tanárképző Főiskola, Szombathely): Sopron vármegye francia megszállása 1809-ben

szer, takarmány és felszerelés értékesítéséből befolyt összeg is. így 3 126 747 forint képezte a vármegye bevételét, ebből az összegből kellett fedezni a francia megszállás költségeit. A vármegye által 1810. május 31-én összeállított jegyzék 3 126 717 forintban állapította meg a francia megszállás költségeit. 1809. október 5-ig 420 000 forintot fizettek be a francia hadi pénztárba, de ide utalta a vármegye azt a 375 222 forintot is, amelyet Kaula Izsák és Wolf Jakab hiteleztek. A vármegye 1810 áprilisáig törlesztette a tartozását Wolfnak és Kaulának. A kiadási összeget terhelte a francia hadsereg számára vásárolt lovak ára, a vármegye inszurrekciós seregeit posztóval ellátó kismartoni Kereskedő Társaság követelése, a francia hadsereg tartására vásárolt takarmány, élelem és bor ára, a franciák által létesített kórházak felszerelése, az ott szolgálatot teljesítő magyar orvosok és gyógyszerészek bére, a különféle mesteremberek munkája, a győri sáncmunkára a franciák által kirendelt munkások és kísérőik kiadásainak a fedezete, valamint különféle egyéb kiadások. Például azon soproni lakosok költségeinek a megtérítése, akik a franciák bejövetele után levélhordó postások lettek. Itt számolta el a vármegye Khun József soproni aranyművesnek a tőle Riccé számára vásárolt ezüstkészlet és Amoretty tábornoknak vett két briliáns gyűrű értékét. Annak ellenére, hogy a kimutatás minden apróbb részletre kiterjedt, Sopron vármegye tényleges költségei az 1809-es francia háborúban ennél nagyobbak voltak, hiszen az összeállítás nem tartalmazta az inszurrekcióra fordított összegeket, valamint a beszállásolás következtében viselt lakossági terheket. Annak ellenére, hogy Sopron városa augusztus 15-én lelkesen ünnepelte Napóleon születésnapját, a francia csapatok október—novemberi távozása után a vármegye nem bánkódott hosszasan. Sopronból november 10-én távoztak az utolsó reguláris francia csapatok, a városban csak sebesült és beteg francia katonák maradtak és a katonai kórház őrizetére egy 100 főből álló lovasosztag Decouys kapitány parancsnoksága alatt. Sopron a sebesültszállítás vonalán a kiürítő kórház feladatát látta el. A sebesült kiürítésre a Pápa-Cell—Sárvár—Nagycenk—Sopron útvonalat jelölte ki a francia hadvezetés, ebbe az irányba történt a legtöbb szállítás. Június 6-án állítottak fel a soproni kaszárnyában egy 300 ágyas kórházat, melyet hamarosan 550 férőhelyesre alakítottak át, majd a nagytömegű sebesültáramlás kezdetekor kisegítő kórházakat létesítettek, előbb a Festetich majorban, majd a polgári kórházakban. Sopronban csak annyi orvosi beavatkozást végeztek, amennyit a beteg szállíthatóvá tétele igényelt. Sopronból a kiürítés fő iránya Bécsújhely volt, időnként azonban Bécs felé is indítottak egy-egy szállítmányt, de ide inkább csak magasrangú tiszteket vittek. A város kórházában meghalt franciák közül csak kettőt anyakönyveztek be a római katolikus plébánia anyakönyvébe: Franciscus La Maguer 76