A Napóleoni háborúk és a magyar nemesség (Veszprémi Múzeumi Konferenciák 2. 1992)

Vigh Kálmán (főiskolai docens, Berzsenyi Dániel Tanárképző Főiskola, Szombathely): Sopron vármegye francia megszállása 1809-ben

vonulástól, de zab és széna szállításával segítették a csepregieket a náluk állomásozó francia katonaság ellátásában. Felsőbüki Nagy Pál 16 mérő zabot szállított a Csepregen beszállásolt francia dragonyosok lovainak tartására. Csorna lakói a közös terhek viselése mellett külön hozzájárulást is vállaltak. Wünth József pénzt adott, Bih György, Frájjer Márton, Ekler József nyergeket készített, Forstner János pékmester az elöljáróság által követelt mennyiségen felül szállított zsemlyéből és kenyérből. A Belenden néhány napig állomásozó 185 főnyi katonaság ellátását gróf Eszterházy József teljesen magára vállalta. Nagycenktől felszerelésük kiegészítését, kijavítását követelték a franciák: vörös posztót, kardszíjat, gombokat, nyersbőrt. Röjtökön a helybeli nemesek külön felajánlásokat tettek, özvegy Personalisné, született Vígh Anna például 748 forint értékben szállított zabot, búzát, lencsét, szénát, szalmát a francia katonaság részére. Nem maradt ki az önkéntes felajánlók közül a helyi plébános, Tóth László sem. Természetesen voltak kisebb konfliktusok is. Beled bírája, Buthy Mihály a Permanens Deputációhoz írt levelében panaszkodott a franciákra, hogy júniusban, mikor falujukban jártak, elvitték fizetség nélkül a plébános lovát. Hasonló panaszt adtak elő a bagyogiak is. A plébánián elszállásolt kapitány közlegényei elloptak a plébánostól ötven forintot, valamint a kivonuláskor a katonák elvittek két szekeret két-két lóval. Lövő bírája, Morksz József október 5-én fordult panaszával a „Tekéntetes Permanens Deputatició"-hoz. Szeptember 6-án két francia lóválasztó járt náluk, s az általuk kiválasztott lovakat a tulajdonosoknak Kismartonba kellett vinniük, azzal az ígérettel, hogy ott majd kifizetik a lovak árát. A tulajdonosok — Horváth Pál, Modli István, Modli János — eleget is tettek a felszólításnak, ám Kismartonbán pénzt nem kaptak, csak egy francia nyelvű igazolást, hogy a lovakat leszállították. Morksz József szerint a három ló értéke kb. 1200 forintot tett ki. A fenti példák is igazolják, hogy komolyabb összeütközésre, nézeteltérésre nem került sor. Ezek az apróbb incidensek nem befolyásolták a francia katonaság és a helyiek kapcsolatát. Természetesen az előírt étkeztetés, a lovak ellátása és a későbbiekben kirótt hadisarc éppen eléggé megterhelték a városi és a falusi lakosságot, ezzel szemben mentesek maradtak környékükön a háborús pusztításoktól, ezért is mondhatta a Kis Jánoshoz beszállásolt Canalle hadnagy : „Általában a soproniak csak a rózsáit szedik a háborúnak, töviseit pedig nem ismerik." A tövist Riccé tábornok, a megszálló francia csapatok élelmezési felügyelőjének a bejelentése jelentette. Riccé Pozsonyból felkérte a vármegyét, hogy bocsássa rendelkezésére a megyében befolyt kincstári jövedelmek kimutatását, számvitelét, kezelését, az évi bevétel—kiadás kimutatását, van-e a megyében kincstári birtok, üzem, vagy gyár, miből mennyit rekviráltak eddig a francia hadsereg részére. A tábornok miután áttanulmányozta a jelentést, értesítette a vármegye elöljáróságát, hogy 1 957 647 frank értékű hadiadót vetett ki a vármegyére. Ennek 1/4-ét bankó cédulákban kellett tör73