A Napóleoni háborúk és a magyar nemesség (Veszprémi Múzeumi Konferenciák 2. 1992)

Bánkiné Molnár Erzsébet (levéltáros, Bács-Kiskun Megyei Levéltár kiskunfélegyházi részleg, Kiskunfélegyháza): A Jászkun kerület szerepe az 1809. évi napóleoni háborúban és az utolsó nemesi felkelésben

nakra mentek. A fegyverszünet megkötése után a nógrádi és bácsi századok visszavonultak Nagyigmándra és Kocsra, a jászkunok azonban augusztus 10-ig Győr alatt maradtak a demarkációs vonal biztosítására. A harc ekkor számukra is befejeződött, de a május 12-től távol levő századok csak december 15-ére értek vissza a kerületek székvárosába Jászberénybe. A polgári lakosságra háruló háborús terhek A belső bátorság biztosítása József nádor május 20-án elrendelte, hogy mivel az ellenség átlépte az országhatárt, a kerületek 4 nap alatt fegyverezzék fel a közbátorságra ügyelő lakosokat. Ezek egy része lovon, egy része gyalog, a maguk puskájával vagy kaszákkal felfegyverezve a Dunához közel eső helységekben gyülekezzen. Feladatuk lett volna — szükség esetén — a hadsereggel együtt a Duna vonalánál az ellenség feltartóztatása, valamint a belső rend megőrzése. Az Állandó Comissio azonnal megkezdte a szervezést. Kihirdették, hogy a kiskunok a négy felső kiskun helységbe, a nagykunok Karcagra és Kisújszállásra, — mint országúiban levő stationális helyre — a jászok pedig Jászberénybe, Jászfelsőszentgyörgyre és Jászfény szaruba gyülekezzenek.

14 Fegyvert a kerületek fegyvertárából kaptak. A ruházatuk egyforma kék mándli és nadrág, fekete magyar süveg volt. A szakaszok parancsnoki tisztét obsitos katonák látták el. A toborzás a nemesi felkelés szabályai szerint történt, ezért második insurrectiónak is nevezték. Úgy tervezték, ha a körülmények mást nem kívánnak, a vigyázók 14 nap után hazamehetnek, de nem látszott kizártnak a kerületek elhagyásának szükségessége sem. A verbuválás, különösen a Kiskunságban, igen nehezen haladt. Már András kiskun kapitány annak a félelmének is hangot adott, hogy ,megtudván a nép mire s hová vitetődik más belső bátortalanságot okozhat."

15 Félelme nem volt alaptalan, hiszen 1809-ben már harmadszor toboroztak. Februárban a Jászkun Kerület az ország által megajánlott 20 000 katonához is adott 300 főt. Legnagyobb volt az ellenállás Majsán és Félegyházán. Ők semmiképpen nem akarták a kerületet elhagyni. Félegyházán 130 összegyűlt lovas tiltakozásul kinyargalt a városból. A Jászságban sokan maguk helyett zsoldosokat fogadtak, s ez a többi jelentkezőt is elkedvetlenítette. A főkapitány megdöbbent a kiskunságiak ellenállásán. Elrendelte a lázadók letartóztatását: „meg ne rühesedjen a nyájj"

16 A félegyházi és majsai lázadókat 4 napi áristomra ítélték, ez elégnek bizonyult az ellenállás megtörésére. A rövid büntetést a Kiskun Kerület Fenyítő Törvényszéke a dologidővel indokolta. A szabadonbocsátás feltétele az volt, hogy bármikor kötelesek'előállni. 61