A Napóleoni háborúk és a magyar nemesség (Veszprémi Múzeumi Konferenciák 2. 1992)

Bánkiné Molnár Erzsébet (levéltáros, Bács-Kiskun Megyei Levéltár kiskunfélegyházi részleg, Kiskunfélegyháza): A Jászkun kerület szerepe az 1809. évi napóleoni háborúban és az utolsó nemesi felkelésben

Bánkiné Molnár Erzsébet A JÁSZKUN KERÜLET SZEREPE AZ 1809. ÉVI NAPÓLEONI HÁBORÚBAN ËS AZ UTOLSÓ NEMESI FELKELÉSBEN A kunok és a katonáskodás fogalma a magyar középkorban összefonódott. A hármas, azaz Jászkun Kerület (Kiskunság, Jászság, Nagykunság) viszszaváltásakor 1745-ben, a Mária Terézia által adományozott kiváltságlevél épített ezekre a hagyományokra. A privilégium záradéka az előjogokat több feltételhez kötötte, melyek között a redempciós összeg és a nádor évi fizetésének vállalása mellett szerepelt két hadi feltétel teljesítése: 1000 lovas katona kiállítása, valamint az országos vagy részleges nemesi felkelésekben való résztvétel. A jászok és kunok a magyar feudális hadseregen belül hagyományaikhoz méltó szerepet töltöttek be. Itt csupán néhány példát említünk. A monarchia által viselt hétéves háborúhoz mind anyagiakban, mind katonában jelentős segítséget adtak. Ekkor állították fel az önálló jászkun huszárezredet, melyet 1800-ban átszerveztek reguláris lovassággá, s átadtak a nádor tulajdonába, Palatinale Regiment néven.

1 II. József török elleni háborújához a Jászkun Kerület 600 lovaskatonát adott, 1796-ban az ország által megajánlott 50 000 katonából 723 lovas kiállítása jutott a kerületekre. Toborzások alkalmával a kiváltságok védelmét és a hagyományokat egyaránt hangsúlyozták. A jászkun jog a föld birtoklásához kötődött. A jogokban való részesülés mértékét, s az azokkal járó kötelezettségeket a redemciós összegek szerint osztották fel. Az ország által esetenként megajánlott hadiadóból és katonaságból a kerületre jutó mennyiséget is rendszeresen az egyes helységek redempciós összege szerint vetették ki. Az állandó hadsereg létesítésének időpontjától — 1715 — a nemesi hadviselés — s benne a jászkunoké mint kollektív nemesi jogokkal bíró közösségé — erősen devalválódott. Fenntartását a nemesség kiváltságainak féltése konzerválta. Gyakorlatilag a jászkunok a redempció óta sem tényleges felkelésben, sem insurrectionális fegyvergyakorlásban nem vettek részt. A privilegiális kötelezettség teljesítésére az első alkalmat a napóleoni háborúk szolgáltatták. Insurrectio meghirdetésére a napóleoni háborúk ideje alatt háromszor, harcra csak egyszer került sor. A Jászkun Kerület reszt vett a nemesi felkelésben, de ugyanezen időszakban a korábbiakhoz hasonlóan a reguláris hadsereg számára is jelentős számú katonát adott. 54