A Napóleoni háborúk és a magyar nemesség (Veszprémi Múzeumi Konferenciák 2. 1992)

Vizi László Tamás (középiskolai tanár, történész, Székesfehérvár): Az utolsó nemesi felkelés Székesfehérváron és Fejér vármegyében

4 és 2 forint volt, míg akik önként jelentkeztek a katonai kórházakba, azokat törzsorvosi fizetéssel alkalmazták, és polgári arany tiszteletéremmel jutalmazták őket.

31 A járvány az 1809 augusztus elejétől szeptember végéig tartó időszakban érte el csúcspontját. Ekkor voltak ugyanis a legmagasabbak az elhalálozások. A halálozások magas számára utal Danis János majorgazda jelentése is, ',,... hogy Az Nemes Város (Székesfehérvár) kocsisai, akik a katonai ispotálybul a holtakat hordják ki, ezen szolgálatot annyival is inkább, minthogy az undorodás miatt lebetegszenek, el nem győzik." A városi tanács döntése szerint, ,, . . . a már szolgálatban lévő kocsisokon kívül még a mostani szükségre nézve három kocsisok fogadtassanak fel."

32 A járványos megbetegedések még a hidegebb hónapok beköszöntével sem csökkentek. 1809 október közepén, hogy az egészséges és a beteg katonákat is külön lehessen elhelyezni, a város 1200 forintért bérbe vette Fasching András házát, valamint a két, korábban salétrom főzésére használt városi épületet is átadta a katonaságnak. 1809. október 18-án Colloredo tábornok és Staub tábori orvos a budai-külvárosi parókiát, a Dávidovics ezred (katonai) nevelőházát, a Szluha-féle házat és az elemi iskolák épületeinek katonai célokra való átadását kérte a várostól, hogy a nagyszámú sebesültet a járványveszély miatt külön lehessen elhelyezni.

33 A tífusz az 1809-es év utolsó hónapjaiban is ,,szedte" áldozatait. Az 1809. október 29-től november 9-ig terjedő időszakban például — a kéthetes kimutatások szerint —, 129 új megbetegedés volt a városban, s ebből 12 egyén meghalt. (A katonaságból majdnem 1700 ember volt beteg.) A járvány azonban nemcsak Székesfehérváron, hanem az egész vármegyében tombolt. Tácon és Kalózon — ahol lábadozó katonákat szállásoltak be —, a tífusz szintén megkezdte pusztítását. Dr. Nóvák József tiszti orvosnak 1809. október 31-én a vármegyéhez küldött jelentése szerint Tácon 300 beteg katona volt, s a falu valamennyi, 202 házában feküdt tífuszos beteg. Kalózon 15 házat kellett kiüríteni, hogy a betegeket és a lábadozókat külön el tudják helyezni.

34 A megbetegedések még 1809 decemberében is tartottak. Erre utal Tulkay János seborvos 1809 december elején benyújtott kérelme is, miszerint kéri Székesfehérvár város tanácsát, hogy a polgári katonaságnál vállalt kapitányi tiszte alól mentsék fel, mivel a sok beteg ellátása miatt erre már nincs ideje. A tanács határozata szerint „a járványos időkre tekintettel" a seborvos kérését teljesítették.

3 s A járványt csak 1810 közepére sikerült végleg leküzdenie a városnak és a megyének. Az önfeláldozóan tevékenykedő orvosoka tífusz elmúltával 100, a seborvosok 50 forint jutalomban részesültek.

3 6 Meg kell azonban jegyezni azt is, hogy nem mindegyik seborvos teljesítette maradéktalanul a nehéz napokban a kötelességét. Mint arról az 1810. 41