A Napóleoni háborúk és a magyar nemesség (Veszprémi Múzeumi Konferenciák 2. 1992)

Vizi László Tamás (középiskolai tanár, történész, Székesfehérvár): Az utolsó nemesi felkelés Székesfehérváron és Fejér vármegyében

Vizi László Tamás AZ UTOLSÓ NEMESI FELKELÉS SZÉKESFEHÉRVÁRON ÉS FEJÉR VÁRMEGYÉBEN I. rész Az 1809-es nemesi felkelést elrendelő 1808/VI. törvény második és harmadik cikkelye részletesen ismertette azokat a kötelezettségeket, melyek minden nemesi családra — az országon kívül lakókra is — kiterjedtek.

1 Az inszurrekció főparancsnokává kinevezett József nádor haladéktalanul hozzálátott a felkelés szervezéséhez, s amikor 1809. április 10-én I. Ferenc magyar király utasította főherceg rokonát, hogy hívja hadba a magyar nemesi felkelést, s rendelje el a felkelő csapatok második mustráját, az előkészületek már javában folytak. A megyék már 1809 elején hozzáláttak a szükséges teendők ellátásához. Székesfehérvár szabad királyi város 1809. február 24—25-én külön bizottságot hozott létre Korher Domokos alpolgármester és Kizling Máté útbiztos vezetésével, hogy a nem kielégítő állapotban lévő utakat és hidakat — melyek akadályoznák a katonaság mozgását — felülvizsgálják és megfelelő állapotba hozassák. Ugyanezeken a napokon tárgyalta a város tanácsa a nádor 1809. február 8-án keltezett leiratát is, mely a városra kirótt újoncok létszámáról intézkedett.

2 1809 márciusának első napjaiban magát a nádort is vendégül láthatta Székesfehérvár. A főherceget küldöttség utján meghívták a megye és a város által közösen tartott március 8-i közgyűlésre. A gyűlésen maga a nádor is felszólalt, s nyomatékosan hangsúlyozta, hogy a városra, illetve a megyére kivetett újoncokat mielőbb állítsák ki. Kérte, hogy azok a nemesek, akik nagyobb „tehetséggel" rendelkeznek, önként lovasokat szereljenek fel, vagy a sereg élelmezésére gabonát ajánljanak meg. A kérés úgy látszik kellő visszhangra talált, hiszen még a tavasz és a nyár folyamán Székesfehérvár polgársága 854 forint készpénzzel, 16 mérő búzával, 12 mérő kétszeressel, 40 mérő zabbal, 50 hordó borral járult hozzá a háború költségeihez. Külön ki kell emelni gróf Zichy Jánosnét, aki 1000 mérő búzát adott a felkelt seregnek. E roppant mennyiség raktározását azonban nem volt képes megoldani a város, így a gabonát folyó áron — mérőnként 8 forint — eladták, s az ebből befolyt összeget fordították a felkelő seregre. A készpénzre persze szintén nagy szükség volt, hiszen a kiállított katonaság ruházati felszerelése — fejenként — 191 forint és 28 krajcárra rúgott. Nem is számítva a fegyvert és a hadieszközöket, melynek ára szintén tetemes összeget tett ki. 29