A Napóleoni háborúk és a magyar nemesség (Veszprémi Múzeumi Konferenciák 2. 1992)

Praznovszky Mihály (irodalomtörténész, Laczkó Dezső Múzeum, Veszprém): Két szerető szív a háborúban (Kisfaludi Sándor és Szegedy Róza élete a napóleoni háborúban levélváltásuk alapján)

magának egy kardszíjat 60, egy pár csizmát 30 frt-ért.,,Borzasztó!" — teszi hozzá elkeseredve. ,,Mindennek duplájára emelkedett az ára." így a pártát már meg sem vásárolja — 200 forintot sem átallották volna elkérni érte — majd vesznek máshol. Fogcsikorgatva engedelmeskedik csak Rózának, aki azt kérte, ha már ugyan Budán van, festesse le magát. 100 frt-ot kér a festesz, bizonyos Neisak úr Berlinből. Még legalább az vigasztalja, hogy „mindenki azt mondja, hogy a festő jól eltalálta." Forrásként mindig inszurrekciós fizetését használta fel. Fizetsége kezdetben 200 frt volt havonta. (Ehhez képest valóban rendkívül drága árak voltak!) 1809. október 28-án úgy látta, mindezek ellenére ,,valami 1000 forintot" még vihet is haza. Pesten viszont hiába kapott már jobb ,,gázsit", szinte az egészet elvásárolta: „mániám lett, hogy izzadságom és fáradságom bérét elköltsem." Pedig komoly tervei vannak a háború utánra s ahhoz szükség lesz minden forintra. így ír erről április 4-én: „Ha már egyszer kifizettük adósságainkat és Kámot eladjuk és parasztgazdaságunk is felépül, akkor ismét jól fogunk tudni boldogulni."

83 így is lett. Még két évtizedig tartott közös boldogságuk, munkálkodásuk, kis vagyonkájuk gyarapítása. Amikor 1832. május 18-án kikísérte feleségét utolsó útjára a sümegi temetőbe, bizonyára elvonult előtte közös életük megannyi eseménye: a badacsonyi szüret, a kámi évek, a sümegi boldogság, a nagy háború viszontagságai — a halhatatlanná tett kesergő és boldog szerelem, két szerető szívnek története. JEGYZETEK 1. Napló és francia fogságom. Bp. .1 962. Magyar Helikon. (Továbbiakban -.Napló) 2. Fenyő István: Kisfaludy Sándor, Bp. 1959. 47-49. p. „Én érzem, hogy nem vagyok közönséges leány. Én . . egy leány vagyok aki magába zárkózott, s a világ által magát inkább kevélynek szidatja, mintsem hogy oly dolgokból űzzön játékot, melyek tiszteletreméltók." Ezek állítólag az ifjú Szegedy Róza szavai, de eredeti forrásukat nem találtuk meg. Idézi Jakab Ferenc: Kisfaludy Sándorné, Szegedy Róza élete. Győr, 1936. 7. p. 3. Napló: 9. p. 4. Un. 42. p. 5. Uo. 140. p. - „Kisfaludy Sándor volt talán az egyetlen jobb költőink közül, akinek sikere volt a nőknél" - írja Szerb Antal, s mi e sorokat, s a későbbieket olvasva, teljes mértékben igazat adhatunk neki. Magyar irodalomtörténet. Bp. 1972. Magvető. 250. p. 6. 7Vűp/ó;25,29,45.p. 7. Uo. 55. p. 8. Uo. 56-57. p. 9. Uo. 12. p. (Máreius 8. Wiener Neustadt.) 127