A Napóleoni háborúk és a magyar nemesség (Veszprémi Múzeumi Konferenciák 2. 1992)

Praznovszky Mihály (irodalomtörténész, Laczkó Dezső Múzeum, Veszprém): Két szerető szív a háborúban (Kisfaludi Sándor és Szegedy Róza élete a napóleoni háborúban levélváltásuk alapján)

Kiolvasható leveleiből egy olyan gondolatsor, amely a hitvesi szerelmet mindenek fölé helyezi. Noha ez is inkább szépírói megfogalmazás, főleg ha látjuk majd mennyire figyelt gazdaságának minden mozzanatára, akkor is érezni kell az eleven tüzű szerelem nem hamvadó lángját: „Hogy mit hoz a jövő, nem lehet tudni, de veszítsünk is bármily sokat, ha csak ismét viszontláthassuk egymást, ismét egymáséi lehetünk, ismét átöllelhetjük egymást és soha többet ne váljunk el. Ha ez nem sokára valóra válik, úgy megbocsátom szívesen a sorsnak más jellegű veszteségeinket és áldozatról szót sem ejtek. Ha te is így itt vagy, úgy eléggé gazdag vagyok, de ha te hiányzol, úgy minden hiányzik nekem . . ,"

64 Más helyütt pedig éppen ellenkezőleg: a haza mindenekfeletti szeretete még az ő hitvesi szereteténél is fontosabb, s jól tette férje, hogy hadba indult: „A távollét kínjait csak az a gondolat édesíti meg, hogy érted szenvedek és az a tudat, hogy te, hazám kedvéért hagytál el engem . . ."

6 5 Időnként az ő levelében is feltűnik egy halvány utalás közöttük lévő ellentétre, de ezt úgy is lehet értelmezni, mint a nagy szerelmek és a nagy szerelmesek megszokott formuláját, vetélkedését, ki szereti a másikat jobban, illetve sajnálkozást, hogy ennél jobban már nem tudja szeretni. Ez az érzés Szegedy Rózánál az őszinteségnek, a megbánásnak olyan fokáig jut el, hogy bocsánatot is kér férjétől: „Szerelmem, hű, örökké feledhetetlen barátom! Hogyan is gondolhattad, hogy az én szívemben a szerelmen kívül más is lehetne, vagy a legkisebb ellenérzés is helyet lelhetne . . . Bocsáss meg, örök szerelmem, hogy néha bánkódva és túlzottan érzékenyen terhedre estem önfejüségem miatt, már nagyon megbántam — bocsáss meg, ha nem tudtalak oly boldoggá tenni, ahogyan ezt te elvárhatod tőlem .. ."

б6 Férjéhez hasonlóan néha belőle is egy-egy elkeseredett felkiáltásban törnek elő panaszai, de az ő jajszava inkább éteri, irodalmi, nyoma sincs benne a „mi lett belőlem gazdából" földhözragadottságából. Ő így szól: „Miért kell éppen ebben a korszakban élnünk! " Végső summázása szerelmes leveleinek, sorainak: „ezek csak egy szerető szív jajongásai, mely nélküled nem tud élni." „Az ember házi állat" Szerelem és politika. Gyengédség, vágyakozás, ábrándozás, kétkedés, csüggedés a két szerető szív között, másfelől hadi események, politikai sakkjátszmák, forgandó hadiszerencse, világtörténelem. Kisfaludy Sándor és Szegedy Róza egy évében, a levelekben ott az egymást féltő aggodalom és szeretet és ott a megismerhető és átfogható valóság lenyomata. S még valami: mindezek mellett, helyenként túlsúlyra jutva, gondolataik nagy részét gazdaságuk, vagyonuk sorsa feletti aggodalom töltötte ki. Reális és racionális, 120